A Transanatolia egy időn és téren átívelő utazás Törökország peremvidékein. Ezek a területek nem csak földrajzi értelemben határzónák, hanem olyan helyszínek is, ahol különböző identitások, történetek és hatalmi viszonyok találkoznak. Mathias Depardon hat évig élt Törökországban, ahol fotóriporterként különböző nemzetközi sajtóorgánumok számára dolgozott, tehát jól ismeri a régiót, így volt ideje belemerülni a környezetbe és vizsgálni a „török lelket”. Öt éven keresztül fényképezte ezeket a térségeket, ahol modernizáció és történelmi emlékezet egymás mellett, gyakran egymásnak feszülve van jelen. Képeire egyszerre jellemző a poétikus érzékenység és az éleslátóan dokumentarista megfigyelés. Generációk portréi, városi tájak és kopár síkságok mutatják be a régió összetettségét. Ahhoz, hogy megértsük a török identitás kialakulását, a határok felől kell közelítenünk. Törökország határai a történelem során állandóan változtak, és a mai napig gyakran ellentmondásos zónákként jelennek meg: ilyen a Fekete-tenger, mint geopolitikai tengely Oroszország és Anatólia között, a kurd régiók, ahol a víz, az infrastruktúra a feszültségek forrásai, illetve a Kaukázus peremvidékei, ahol a regionális konfliktusok napjainkban is fennállnak. A sorozat ezeknek a földrajzi, ideológiai és kulturális határoknak mentén vezeti végig a nézőt. Egyfajta bolyongásra invitál, melynek során ezeknek a területeknek a komplexitását próbálja feltárni. A mai Törökország egy modern politikai konstrukció, viszonylag újkeletű állam, amely 1923-ban az első világháborút követően az Oszmán Birodalom széthullása után alakult meg. Ennek a birodalmi feldarabolásnak a traumája következtében a határok kérdése nem lezárt történelmi tény, hanem folyamatosan megkérdőjelezhető narratíva. Hamid Bozarslan politikatudós szerint a határok Törökország esetében nem földrajzi vonalak, hanem „történelmi küldetésként”, a birodalmi múlt, a nemzetállami jelen és a jövőbe vetített ambíciók között húzódnak. Depardon érzékeny, időtlen képein a múlt rétegei egymásba csúsznak. Fotográfiáiban a történelmi narratívák feszültségeit nem direkt politikai állításként, hanem finom, empatikus és poétikus megfigyelésként közvetíti. Sokszor nehezen eldönthető, hogy a fotók a közelmúltban vagy évtizedekkel korábban készültek. Ez a időtlenség nem csupán esztétikai tapasztalás, hanem a térség történelmi mélységének lenyomata. Az Oszmán Birodalom emlékezete, az Atatürk által létrehozott modern nemzetállam radikális szakítása a birodalmi örökséggel, valamint a kortárs politikai diskurzus egy olyan érzelmi és geopolitikai térre utal, amely valójában jóval kiterjedtebb annál, mint amit a jelenlegi földrajzi határok jelentenek. Egykori peremvidékként Magyarország története szorosan kapcsolódik az Oszmán Birodalomhoz. Földrajzi helyzete révén máig egyfajta köztes térként értelmezhető Kelet és Nyugat között. Így a Transanatolia fotográfiai projekt a magyarok számára nem csupán egy távoli régióról mesél, hanem a közép-európai identitás számára is ismerős kérdéseket vet fel.

‍

A Mai Manó Ház nem akadálymentes.

Tájékoztatjuk, hogy eseményeinken hang- és képfelvétel készülhet, amelyből a Mai Manó Ház részleteket használhat fel az intézmény programjainak népszerűsítése céljából.

‍