‍

A Semmitől az Egyig című kiállítás középpontjában a fotográfus mint fiatalember pozíciója, mozgása, látása és élettörténetként felfogott útvonala áll. Az ő története a korlátoktól való megszabadulásról, a szabadság elvesztéséről és az önfelszabadításért folytatott harcáról. Ennek a küzdelemnek a fényképes és filmes nyomai kerülnek intermediális installáció formájában kiállításra: számos (ön)idézet, Hámos Gusztáv korai – még Budapesten készült fotográfiái, az identitásformálás kapcsolódik össze a fotófilmekben a történelmi, kollektív távlattal, a budapesti Szabadság tér történetével. A Cities sorozatból a From Point to Line és a From Surface to Space című (2012–2019) – két külön vetítésként bemutatott – fotófilmek fiktív nevet viselő, a valóságban létező városok „bejárásán” keresztül szólnak a lakók hatalomhoz, dominanciához, szabadsághoz való viszonyáról, rendőrségi megfigyelésről, diktatúráról, háborúról és személyes katasztrófáról, és arról, hogy „hol állunk”. A Cities-sorozatot Italo Calvino Láthatatlan városok című, 1972-es regénye inspirálta. A képeket és a narrációt énekhang kíséri, valamint a városok sajátos dallamát önálló zajviláguk alkotja. A kiállítás különlegessége, hogy számos olyan, a hetvenes évekből származó fotográfia is bemutatásra kerül, amely nem, vagy csak több, mint negyedszázaddal ezelőtt volt látható Magyarországon. E konceptuális fotográfiáknak és fotóperformanszoknak az öntematizálás áll a középpontjában, mely a fotófilmekkel és fotóobjektekkel együtt a kiállításban rajzolja ki a szubjektum térbeli útvonalát: az egyéni és kollektív történetek és érzékelések összefonódását, az egyén identitásának formálódását. A fizikai és életrajzi határok átlépését bemutató Seins Fiction (1980) kétcsatornás videóinstallációban hangzik el Karinthy Frigyes Mennyei riportjából az az idézet, melyből a kiállítás címét kölcsönöztük: „Úgy is hívnak. Felelősség. (...) Ki vagyok hát? (...) A legkisebb mozgás, megindulás, elenyésző első részletecske az úton, ami a Semmitől az Egyig vezet.” Az 1974–2024 között készült fotósorozatokkal, fotótablókkal és fotóobjektekkel a kiállítás rekonstruktív jelleggel követi nyomon az egyéni szabadság határait egy totalitárius rendszerben.

A Semmitől az Egyig Hámos Gusztáv és Katja Pratschke alkotópáros első önálló, nagyobb léptékű kiállítása Magyarországon. Hámos Gusztáv 1979-ben hagyta el Magyarországot és telepedett le Nyugat-Berlinben, ahol 1993-tól kezdődően Katja Pratschkéval közösen alkot. Legjellemzőbb műfajuk a nagyrészt fotografikus állóképeket tartalmazó fotófilm. Saját megfogalmazásukban: a fotófilm „alatt olyan mozit értünk, amiben általában állóképek – fotók – szerepelnek. A fényképek kinematográfiai kontextusban filmi élményt keltenek. A fotófilm a film médiumát összetevő elemeire (hang, kép, szöveg, zaj) bontja, egyszóval dekonstruálja. A filmek a fotóval kinematográfiai kísérleteket folytatnak, a kép-, és a hang filmmé konstruálásával, komponálásával foglalkoznak, ez pedig nézőiket arra sarkalja, hogy mozit gondoljanak.” A fotófilmeknek fontos komponense az akusztikus és textuális elem: szépirodalmi művekből vett idézetekből és inspirációkból, saját szövegekből álló narráció, valamint a filmhez komponált zeneművek – szintén zenei idézetekkel és hatásokkal – egyszerre irányítják a nézői-hallgatói befogadást, hogy ténylegesen a nézőben szülessen meg a kép-szöveg-zene egységéből fakadóan az adott téma belső érzete. Az alkotópáros a technikai képek, a fotográfia és a film viszonyára épülő gyakorlata nemcsak az interaktív és installatív képalkotásban (tabló, fotószekvencia, háromdimenziós fotóobjekt, fotófilm), hanem elméleti tevékenységben – kiállítások, szimpóziumok, kiadványok szerkesztésében – is megvalósul.

HÁMOS GUSZTÁV képzőművész, kurátor, író, a film, a videó, a fotográfia és installáció médiumában alkot. Kiállított a kasseli Documentán, a Velencei Biennálén, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunstban és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Művei a New York-i MoMA, a párizsi Centre Pompidou, az NBK Berlin, a ZKM Karlsruhe, az Art Collection NRW, Saint Gervai SIV Genève, a Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a C3 Budapest és az Open Society Archive (OSA) Budapest gyűjteményeiben találhatók meg.

KATJA PRATSCHKE művészeti kutató, filmes, médiaművész, kurátor. Különböző művészekkel kollaborál és a top_OS és Nodes művészeti csoportok tagja. Legutóbbi kiállításai és projektjei a következők voltak: Black Box (2021–23), VR Experience, a Memorial and Museum Sachsenhausennel együttműködésben; House of Broken Utopias (2024), VR Experience és Nyksund Berlin Artistic Archive (NBAA); NODES kollaboratív projekt a Lofoten International Art Festival-on (LIAF, 2024).

Katja Pratschke és Hámos Gusztáv 2000 óta kísérletezik kinematográfiai kontextusban – a moziban és a kiállítótérben egyaránt – az állóképpel, és vizsgálják a mozgás és az állókép viszonyát. Munkáikat – többek között – a londoni Tate Modern, a Triennal of Photography Hamburg, a Mostra Internazionale d’arte cinematografica di Venezia, az SFMOMA, az YBCA San Francisco mutatta be. Installációikban és fotófilmjeikben azt kutatják, hogyan változtatja meg a kinematográfia az emberi megismerést és a képfázisok rögzítése milyen hatással vannak az ember idő-, tér- és mozgásérzékelésére. A háromdimenziós állóképekkel való foglalkozás révén arra a kérdésre keresnek választ, hogy miért törődünk a szobrokkal és az emlékművekkel. Ez a kérdés pedig az emberi megismerés másik alapvető területére vezeti a szerzőpárost, ami nem más, mint a történelmi tudat tanulmányozása. A történeti tudatkutatás keretében interaktív installációkat készítettek traumatizált helyek (lerombolt templomok, koncentrációs táborok stb.) nyomairól, mert a múlttal való megbékélést, a „Vergangenheitsbewältigung” -ot fontos és aktuális témának tartják.

‍

‍

‍

A művészeket Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

A kiállítás az IFA – Institut für Auslandsbeziehungen támogatásával valósult meg.

A kiállításhoz kapcsolódó workshopot a Goethe Institut Budapest támogatta.

Köszönjük a művek kölcsönzését: Magyar Nemzeti Galéria, Sárospataki Képtár.

‍

Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a kiállítást 14 év alatti kiskorú személyek kizárólag szülő, vagy gondviselő, illetve a kiskorú felügyeletére jogosult felnőtt kíséretében látogathatják és tekinthetik meg.