Az előadásban Drozdik Orshi fotót felhasználó munkáit szeretném elemezni (elsősorban az Individuális mitológia és a Pornó sorozatokat) két, a posztmodern elméletet posztstrukturalista pozícióból is nagyban meghatározó fogalom, az ismétlődés és a széttöredezettség szempontjából. Be kívánom mutatni azokat a művészi stratégiákat, amelyek az 1970-es és 80-as évek művészetét nemzetközileg is jellemezték, ezen belül is azokat a módszereket, eljárásokat és attitűdöket, amelyek a magukat feministaként meghatározó művészeknél figyelhetők meg. Ezek a törekvések Drozdik munkásságában is összekapcsolódnak a performansszal, ami a fotó szempontjából újabb rétegekkel és kérdésekkel gazdagítja az életművet, különösen a 70-es és 80-as évek nemzetközi és magyar művészetének viszonylatában. Amikor a széttöredezettség és az ismétlődés politikájáról beszélek, akkor ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy bizonyos, a művészettörténetből jól ismert formai megoldások milyen új jelentésekkel bővültek ebben a korszakban épp a feminizmus társadalmi és kulturális térhódításának köszönhetően. Ezek a jelentések részben az „új” művészetelméletnek, részben pedig az ezzel szorosan összefonódó művészeti praxisnak köszönhetően épültek be a művészeti „szótárba”.

CV

Timár Katalin PhD, kurátor, oktató és teoretikus. 2002 óta a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum munkatársa, ahol legutóbbi kiállításai a Ludwig Goes Pop + The East Side Story (2015), a Gazdálkodj okosan! (2017), illetve a Király Tamás. Out of the Box (2019) voltak. Idén részt vett a múzeum kurátori csapatával a Kiterjesztett jelen – átmeneti valóságok, valamint az Előhívás/Emplotment kiállítások létrehozásában.

1999 és 2001 között az OTKA támogatásával (az ELTE Esztétika Tanszékén) működő kortárs művészetelméleti kutatócsoport alapító tagja volt. 2007-ben az 52. Velencei Biennálén általa kurátorként jegyzett magyar pavilon elnyerte a legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán díjat (a kiállító művész Andreas Fogarasi közreműködésével). Számos nemzetközi fórumon adott elő, többek között a Royal College of Art és a Goldsmiths College kurátori kurzusán (London), a Tent-ben (Rotterdam), a Zacheta Galériában (Varsó), a CIHA és az AICA kongresszusán, stb. Szerkesztőként, illetve szerzőként számos publikáció, katalógus és kritika fűződik a nevéhez (Artmargins, Springerin, Circa Magazine, Balkon, Műértő, Ars Hungarica, etc.). Doktori fokozatát a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Programjában szerezte 2013-ban. 2012 és 2019 között a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán oktatott művészettörténetet és elméletet, 2019 óta a PPKE Esztétika Tanszékén ad elő.