‍

1912: Gentillyben (Val de Marne) született április 14-én.

1916: Édesapja szolgálat közben meghal az első világháborúban.

1919: Édesanyja is meghal, így rokonok nevelik fel.

1925–1929: között a párizsi Estienne Művészeti és Nyomdaipari Egyetemen tanult, ahol litográfusként diplomázott.

1930: Betűtípus-tervezőként gyakornok az Ulmann stúdióban, és itt készíti első fényképeit is.

1931: André Vigneau fotográfus asszisztense lesz.

1932: Megveszi első fényképezőgépét, majd elkezdi fényképezni Párizst és annak külvárosát, és szintén ebben az évben adja el első fotóriportját az Excelsior magazinnak.

1934: A Renault cég Boulogne-Billancourt-i gyárában kezd el dolgozni műszaki fényképészként.

1936: Feleségül veszi Pierrette Chaumaison-t. Két lányuk született, Annette (1942) és     Francine (1947). Annette 1979-től egészen apja haláláig asszisztensként segíti Doisneau munkáját.

1939: A gyakori késései miatt elveszíti munkáját a Renault gyárban. Ezután találkozik a magyar származású Charles Radóval, a Rapho Agency alapítójával és nála kezd el dolgozni utazó fotográfusként. Ekkoriban fotós társaival Franciaországban keresnek eladható riporttémákat. Így dolgozott egészen a második világháború kitöréséig, amikor besorozták. A francia hadseregben szintén fotósként szolgált.

1940: Franciaország kapitulálása után civilként hasznosította nyomdásztudását, és hamis papírokat, valamint személyi okmánymásolatokat készített a francia ellenállás tagjainak.

1942: Találkozik Maximilien Vox-szal, akinek felkérésére fotóesszéket készít.

1946: Rövid ideig csatlakozott az Alliance fotóügynökséghez, de végül visszatér a Raphóhoz, amelyet ekkor már Raymond Grosset vezet. Az ügynökségen keresztül számos megrendelést kap a Paris Match, a New York Times, a Life és a Fortune című magazinoktól is.

1947: Fényképészeti tevékenysége elismeréseként elnyeri a Kodak-díjat.

1948: A French Photographer’s today című kiállításon mutatkozik be a New York-i Photoleague Galériában, ahol többek között Brassaï, Willy Ronis és Izis képeivel együtt láthatók képei.

1949: Blaise Cendrars író szövegével megjelenik első monográfiája La banlieue de Paris [Párizsi külváros] címmel. Ugyanebben az évben szerződést köt a Vogue magazinnal, de nem szereti ezt a munkát, mivel távolt áll tőle a túlságosan mesterkélt párizsi divatvilág, így 1951-ben otthagyja a világhírű divatlapot.

1950: A Life magazin számára készíti el a Le baiser de l’hôtel de ville (A csók a városháza előtt) című képét, mely egy olyan sorozat darabjaként kerül bemutatásra, ahol idealizált képekben jeleníti meg Párizs utcáit. Később ez a felvétele lesz az egyik legismertebb munkája.

1951: A New York-i Museum of Modern Art Five french photographers című kiállításán együtt szerepel Brassaïval, Cartier-Bressonnal, Izisszel és Willy Ronisszal.

1954: A chicagói Art Institute épületében rendezik meg az első egyéni kiállítását.

1955: Edward Steichen beválogatja a The Family of Man című legendás kiállítás fotósai közé.

1956: Elnyeri a Niepce-díjat.

1960: Egyik legjobb barátja, az USÁ-ban turnézó Maurice Baquet színész és csellóművész meghívására életében először az Egyesült Államokba utazik, ahol fotóriportokat készít New York Cityről, Hollywoodról és Palm Springsről. Ekkor használ először színes filmet.

1961: Az amerikai útról készült fotóriportot a Fortune magazin februári számában publikálják.

1975: Díszvendég a Rencontres d'Arles fesztiválon (Franciaország).

1983: Elnyeri a Francia Fotográfia Nemzeti Nagydíját.

1984: Megkapja a Francia Köztársaság Becsületrendjét és részt vesz a DATAR, a Terület- és Vidékfejlesztési Minisztériumközi Kirendeltség fényképészeti projektjében.

1986: Elnyeri a Balzac-díjat.

1988: Egy nagy sajtóvisszhangot kapott perben Doisneau elismerte, hogy 1950-ben a LIFE magazin felkérésére készített, szerelmespárokat ábrázoló sorozatát – mivel tartott a személyiségi jogok megsértésétől – a szerkesztőkkel egyeztetve, fizetett modellekkel rögzítette.

1992: Retrospektív kiállítás a Modern Art Oxfordban. Ez volt az utolsó olyan kiállítás, amelyet ő rendezett.

1994: Április 1-jén halt meg Montrouge-ban, a hat hónappal korábban elhunyt felesége mellé helyezték örök nyugalomba a raizeux-i temetőben.

‍