‍

A női szubjektum létének sajátja a megkettőzöttség. A nőt a kívánatos szépséggel társító és passzív, szubmisszív vágytárgyként, elhallgattatott kellékként azonosító patriarchális művészettörténeti hagyományt keretező hegemonikus erőtér normatív identitás szkriptjei ellenében/dacára próbálja újradefiniálni önmagaságát nehezen összeegyeztethető társadalmi szerepelvárások és kulturális ideálok közt egyensúlyozva. A férfiak dominálta és a mindenkori „másik” rovására hierarchikusan elrendezett hatalmi rendben a „második nem” szekundér státuszának meghaladása jobbára ellen(t)mondás, visszanézés, átírás, revizionálás, a Nő mítoszának lerombolása révén lehetséges.

Mivel egy radikálisan új paradigma létrehozása nehezen elképzelhető, a feminista kritika a rendszeren belülről kiindulva kezdeményezi a felforgatást, kettős nézőpontot vindikálva magának: egyszerre szemrevételezi azt ahogy látja őt a patriarchális rend, és azt ahogy ő, a nő látni szeretné saját nő(i)ségét, és mindezen túl metaperspektivikusan reflektál maga a nézés/látás aktusára. Szembenéz a tekintet gyakorlás és a látványként tételeződés ideológiai mechanizmusaival (a foucault-i panopticizmus szubjektivációt és objektivációt szabályozó működésével), azok politikai, etikai tétjeivel, és ellen-narratíva képző kreatív, kritikai potenciáljával.

Előadásomban arra vállalkozom, hogy Drozdik Orshi feminista konceptart alkotásai, valamint kortárs nőművészeti alkotások példáin keresztül áttekintsem, mégis mik a női tekintet, a női vizuális önkifejezés lehetőségei a patriarchális társadalmi térben és művészeti szcénában. Arra az ellentmondásra hívom fel a figyelmet, hogy a férfiuralom alatt a női szubjektiváció az objektifikációval azonos, alanyiság helyett/mellett tárgyiasulással jár. Azaz, ahogy Judith Butler írja – a patriarchális ideológia kirekesztő, elnyomó gyakorlatait elemezve, a kristevai abjektifikáció társadalmi makrodinamikai olvasatát adva – a „másik” mindig csak a rendszer külső peremén, marginalizált elemként, negatív referenciapontként képezheti a rendszer részét, amivel kontrasztban határozza meg a hatalmon lévő, rendszer-belüli többség önmagaságának normatív kritériumait.

Amellett érvelek, hogy ez a paradoxon határozza meg a kortárs nőművészet ellenállási stratégiáit, melyek éppen a kettős pozicionáltság, a többszörös tudat, ahogy Judy Chicago fogalmaz az ellentmondásos jelentések kereszttüzében csatatérként megélt, folyamatosan újraartikulálandó test, testiség jegyében körvonalazódnak. A kettősséggel való játék a bináris oppozíciók elbizonytalanítását implikálja: a néző/nézett, jelenlét/hiány, eredeti/másolat, művész/modell, alany/tárgy, szó/kép, psziché/szóma hierarchizált distinkciók stratégikus megkérdőjelezését eredményezi. A dualista gondolkodáson túllépve a feminista szubjektumszemiotikus Teresa de Lauretis kategóriái értelmében, a nő öndefiníciója egyszerre foglalja magába a nagy betűs Nőiséghez, a nők közösségéhez, és önmagunkhoz, mint egyedi, „mindig másképpen más” individuumhoz, mint puszta humán létezőhöz, létformához való viszonyulásunk újragondolását.

CV

Kérchy Anna, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének habilitált egyetemi docense, ugyanitt a Társadalmi Nemek Tudománya (TNT) Kutatócsoport tagja, és az ,,Angol nyelvű irodalom és kultúra" doktori program vezetője. Főbb kutatási területei a társadalmi nemek tudománya, a test elméletei, a feminista és posztstrukturalista irodalom- és szubjektumelmélet, a 19. századi és a posztmodern nőirodalom, gyermekirodalom és fantasztikus irodalom, valamint a kulturális reprezentációk inter- és transzmediális aspektusai. Az Alice in Transmedia Wonderland. Curiouser and Curiouser New Forms of a Children’s Classic (McFarland, 2016), a Body-Texts in the Novels of Angela Carter. Writing from a Corporeagraphic Point of View (Edwin Mellen, 2008) és az A nő nyelvet ölt: Feminista narratológiai, esztétikai, testelméleti tanulmányok (JATEPress, 2018) című könyvek szerzője, hét tanulmánykötet és három folyóirat különszám valamint a Társadalmi Nemek Tudománya interdiszciplináris e-folyóirat szerkesztője. Utóbbiak között szerepel a Feminist Interventions in Intermedial Studies című EJES különszám (2017).

‍