english
Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.
„A jelenség mindig olyasmi, ami mögött egyéb erők, folyamatok munkálását feltételezzük. Azaz megmutatkozik, hallható vagy érződik valami. Az emberi érzékek számára felfogható módon megnyilvánul valami, amely ily módon adja tudtára létezését. Az érzékelésen keresztül azonban maga a dolog nem hozzáférhető, nem megtapasztalható. Szélsőséges megközelítésben ez a fizikai világ, amelyben létezünk, szintén ilyen. Csak közvetítés révén van róla tudomásunk és tudásunk. A természettudományok épp ezt a közvetítettséget igyekeznek felszámolni oly módon, hogy az emberi érzékeléstől függetlenül létező mibenlétét megállapítsák és azt igazságként felmutassák. Egykor a fényképezésről azt tartották, hogy képes a természetet a maga objektív létében láthatóvá, tapasztalhatóvá tenni. Szabó Dezső ezt vonja kritika alá művein keresztül, miközben lehetőséget ad arra, hogy feltegyük a kérdést, mi egyáltalán a fotográfia „lényege”, hogyan jelenít meg valamit vagy esetleg ábrázol, és ilymódon hogyan viszonyul magához a képhez mint művészi alkotáshoz.” (Pfisztner Gábor)
A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az anna.kasztovszky@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – március 6.
A résztvevők száma maximum 35 fő.
A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, elővételben vagy aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel, valamint a tárlatvezetésre szóló kiegészítőjeggyel együtt vehetnek részt.
Pfisztner Gábor esztéta, műkritikus, egyetemi docens, a METU oktatója, a MOME és az ELTE óraadó tanára. Fő érdeklődési területei a vizuális kultúra, a képhermeneutika, valamint a fényképezést érintő elméleti kérdések. Főként ilyen témájú írásokat publikált az elmúlt több mint két évtizedben különféle magyar nyelvű folyóiratokban, de írt számos katatalógusszöveget és tanulmányt is.
Fényképeket nézve leggyakrabban elsősorban a kép tartalmára koncentrálunk, azt próbáljuk meg beazonosítani és megérteni meglévő tudásunk segítségével és tapasztalatainkból kiindulva. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a fénykép maga is olyan jelenség, amely a dolgokat – igaz meghatározott módon – megtapasztalhatóvá teszi.
A Jelenség című műcsoport Szabó Dezső modellezett látványokkal foglalkozó, közel két évtizedes munkásságának egy olyan szegmensét mutatja be, amely ebben a formában önálló egységet alkot az életművön belül. A művészi koncepció középpontjában többek között a természetben megfigyelhető jelenségek különféle képi megjelenítése áll. A természettudósokat a természetben megfigyelhető jelenségek foglalkoztatták, és kutatták azokat a törvényszerűségeket, amelyek hátterükben meghúzódnak, és amelyek magyarázatot adhatnak rájuk. Arra keresték a választ, mi és hogyan rejlik mögöttük. Érzékeléseink és tapasztalataink ugyanis mindig közvetítettek, az azonban nem tudható, hogy az így létrejövő képzetek miként reprezentálják a dolgokat. A kiállítás emellett utalás a különböző médiumokból, televíziós műsorokból, ismeretterjesztő folyóiratokból ismerősnek tűnő képekre, de a tudományos célú fényképfelvételek képi világára is, miközben mindkettőt idézőjelbe teszi. Ilyen módon kérdőjelezi meg látványuk, tartalmuk igazságtartalmát. A kiállítás kontextusában így az a fő kérdés, hogy valójában mire irányul a figyelmünk: az információra, amelyet a fénykép közvetít, vagy a fényképre, mint a közvetítés módjára.
