A Miloš Dohnány a városban című kiállítás a modern szlovák fotográfia jelentős képviselőjének képeiből mutat be válogatást. Kiállított képanyagunk Dohnány fotóinak több tematikus sorozatából válogat, figyelmének középpontjában az urbánus élet és a modern pozsonyi építészet egymásba fonódásának és az 1930-as és 1940-es évek Pozsonya állt.  Miloš Dohnány a kortárs fotográfia egyik vezető alakja volt, az új technológiák rajongója, pedagógus, esszéista, a fotográfia első szlovákiai kritikusa és teoretikusa. Rövid, de termékeny életet élt, és kiváló életművet hagyott hátra. 1904-ben született, az elemi iskolát és a gimnázium első éveit Ausztriában végezte, mivel édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák vasútjainál volt mérnök. 1919-ben, Csehszlovákia megalakulása után családja Pozsonyba költözött, ahol Dohnány a Csehszlovák Államvasutak Szakközépiskoláját végezte el Olmützben. Ezután, 1923-tól élete végéig különböző beosztásokban dolgozott az Államvasutaknál.

Fényképeit 1924-től küldte szlovák és cseh folyóiratoknak. Az 1930-as évek elején tagja lett a neves pozsonyi Amatőr Fotográfusok Szövetségének. 1931 és 1933 között megalapította és vezette a Vesna folyóirat amatőr fotográfusoknak szóló tanácsadó rovatát, ahol a modern fotográfiáról szóló programadó reflexióit is publikálta, amelyeket Moholy-Nagy médiumelméleti szövegeinek hatása alatt írt. Az 1930-as években különböző témájú cikkeket és fotóriportokat készített folyóiratoknak (Nový svet, Fotografický obzor, Pestrý týden, Lidové noviny és mások). 1932 és 1933 között a pozsonyi Művészeti és Iparművészeti Iskola fotográfiai tanszékén tanult, amelyet Jaromír Funke, az akkori avantgárd fotográfia egyik helyi úttörője vezetett. Dohnány már 1934-ben maga is vezetett amatőr fotográfusoknak szóló oktatási kurzusokat az Amatőr Fotográfusok Szövetségében. 1941-től a Krásy Slovenska című folyóirat külső szerkesztőjeként dolgozott, továbbra is közreműködött hazai és külföldi folyóiratokban. 1944 októberében Pozsonyban autóbalesetben halt meg. A megváltozó politikai helyzet eredményeként fotográfiáit csak az 1960-as években fedezték fel újra.

A tárlat a Budapesti Szlovák Intézettel és a Fotográfia Közép-európai Házával együttműködésben jött létre.