‍

Exit plan / Menekülési terv

Megjelent előttem egy távoli helynek a képe, amely csak úgy érhető el, ha gyorsan és messzire futok saját magam és a múltam elől, olyan messzire, amennyire csak lehetséges, egy távoli, holdbéli hely felé. Egy elhagyatott, sziklás tájra érkeztem, de mégsem én voltam az egyedüli jelenlévő. Az első felismerés érzetével néztük egymást. Ez az elképzelt hely otthonná vált: a múltat elhagyva fel tudtam fedni magam.

Elmenekültem. A menekülés kényszere - egy személyes törést követően - életem egy nehéz szakaszában ütötte fel a fejét. A messze kerülés vágyától vezetve, végül a namíbiai sivatagban, egy elsőre jelentés nélkülinek tűnő, üres térben találtam magam. Ahogy ebben a határok nélküli tájban álltam, a sivatag mintha visszanézett volna rám, viszonozva tudatlan tekintetem.

Az ’omatandangole’ kifejezés a Namíbiának ezen a részén beszélt oshiwambo nyelven délibábot jelent. Ez a szó hűen tükrözte vissza saját fotográfiai törekvésemet, a valóság egyfajta leképezésének az illúzióját. Az elmenekülésem valódiságához hasonlóan, a sivatag egy belső tájjá vált, ahol képes voltam csak a számomra ismerősnek tűnő részletekre fókuszálni. Annak ellenére, hogy a minket körülvevő dolgok éppen kaotikusak és sérültek, a valóságnak ellentmondóan, fotón megörökítve teljesnek és tökéletesnek tűnhetnek. Abban a rövid, kamera által rögzített pillanatban ez a kiteljesedettség igaznak látszik. Egy nehezen megragadható, efemer érzet, amely a létrejöttével egy időben szinte el is tűnik.

Aapo Huhta

‍