‍

Ylla (Koffler Kamilla) egy olyan korban szentelte magát az állatportréknak, amikor még senki sem gondolt arra, hogy állatfotózásra szakosodjon.

Szinte szimbiotikus kapcsolatba lépett az állatokkal és ösztönös kötelékeket alakított ki modelljeivel, hogy az emberiként azonosítható tulajdonságaikat ragadhassa meg. Új műfajt hozott létre az állatfotózáson belül, amelynek tárgya az állatok ábrázata és személyisége volt. Magától értetődően lelt erre az antropomorf megközelítésre, amely azt az alapvető egyetemességet szemlélteti, amely közös az emberi és állati természet méltóságában.

A humanista fotográfia francia irányzatának (Brassaï, André Kertész) korai képviselőjeként a harmincas évek párizsi művészköreiben mozgó Ylla műtermében készített igéző fotókat, illetve állatkerteket keresett fel, ahol a közeli képek kedvéért veszélyes vadak ketrecébe is bemerészkedett. Különcnek számított a fotográfusok körében, hisz az embereknek nem volt igénye arra, hogy költséges képeket készíttessenek kedvenceikről.

Ylla azonban nagy lépésekkel haladt előre, és élvonalbeli barátai mellett ő is szerepelt a korszak szinte összes párizsi fotókiállításán, ideértve A kortárs fotográfia nemzetközi kiállítását is. A Louvre-ban 1936-ban nyílt tárlat az első olyan volt, amelyet állami múzeumban rendeztek, és egyértelművé tette, hogy Párizs lett a fotográfia világfővárosa. Ylla egy évvel később a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) hasonló retrospektív kiállításán, a Photography 1839–1937 című tárlaton vett részt.

Ylla 1952-ben, a természetfotózás hőskorában utazott Afrikába. Az évek során többször is tett félre pénzt „Afrikára”, de a II. világháború és egyéb körülmények miatt nem tudta megvalósítani álmát. Félő volt, hogy az afrikai expedíció sokat dédelgetett terve kudarcra van ítélve, mert „nem visznek magukkal nőket”.

„Miután addig csak állatkertekben dolgoztam, erős volt bennem a vágy, hogy természetes környezetükben fotózzam az állatokat, sőt, egész csordákat – hogy a ketrecbe zárt, elszigetelt állatok portréja után valami mást örökítsek meg.”

A Kenyában és Ugandában töltött három hónap végén Ylla nem búcsút vett Afrikától, hanem úgy köszönt el, hogy tudta, az ott töltött idő csak egy futó pillantásra volt elég, a kontinensről, az ott élőkről és a csodálatos állatvilágról szerzett benyomásai csak felszínesek lehettek. Afrika nagy hatással volt arra, ahogyan az állatokhoz viszonyult és ahogyan a saját munkájáról gondolkodott.

„Amikor visszatértem New Yorkba, félelemmel töltött el a gondolat, hogy újra felkeressem az állatkertet; féltem, hogy lehangolónak találom majd az utam után, érdektelen lesz, untat. Csak akkor tudok dolgozni, ha érdekel és szórakoztat, amit csinálok. De rájöttem, hogy »beavatott« lettem, és csak annál nagyobb együttérzéssel és szeretettel vagyok a fogva tartott állatok iránt. Amikor újra találkoztam velük, olyanok voltak, mint azok a külföldi barátok, akiknek az ember megismerte a rokonait és szülőföldjét. Közelebb kerültek hozzám az állatok. Jobban értettem őket.”

Könyvek

Mivel szeretett volna jobban azonosulni az állatokkal, az ő szemükön át látni a világot, és minél többet megtudni gondolataikról és érzéseikről, Ylla egy gyerekeknek szóló sorozatba kezdett, olyan történetek elmesélésébe, amelyeknek állatok voltak a szereplői. Meghonosította a gyermekirodalom fényképekkel való illusztrálását, ezzel az állatfotózás teljesen új világát teremtette meg.

Ylla könyveinek mesteri koncepciójában a költői dimenziót a fotókat kísérő, költők, regényírók, kritikusok, történészek és mesekönyvszerzők tollából származó reflexiók alkották.

E cél érdekében és olvasói nagy örömére, Ylla időnként együtt élt valamilyen vadállattal, és gyakran vett rá különböző fajokat, hogy „játszanak egymással”, miközben ő megörökítette a sokféle, semmihez sem fogható találkozást. Egy oroszlánkölyök kalandjaival kezdte. A francia változat költői szövegét Jacques Prévert írta, az angolét Margaret Wise Brown. Huszonöt könyve között a The Sleepy Little Lion/Le Petit Lion (Az álmos kisoroszlán, 11 kiadás hat nyelven) és a Two Little Bears (Két medvebocs, 22 kiadás tizenhárom nyelven) a gyermekirodalom klasszikusaivá váltak.

Pryor Dodge

‍

‍

A kiállítás megtekintésére tervezett idő: 30–50 perc
A Mai Manó Ház nem akadálymentes.
A Mai Manó Ház kiállításaira érvényes belépőjegyeket kizárólag személyesen lehet megvásárolni a helyszínen, online jegyvásárlásra nincs lehetőség.

‍