‍

A személyautózás és a fotográfia összefonódó fejlődése

A 19. század végi, szinte egyidejű létrejöttük óta Amerika és a személyautó elválaszthatatlanul összefügg. A gyors innováció korszakában született autó forradalmasította a mozgást, új szabadságot és sebességet biztosítva, míg a fényképezés dinamikus médiumként jelent meg a haladás és az átalakulás megörökítésére. Pálfi György ragyogó és igényes gyűjteményéből merítve, ez a figyelemre méltó fotóválogatás azt illusztrálja, hogyan élt párhuzamosan az autó és a fényképezés a 20. század közepétől napjainkig, feltárva azokat a sokszínű kulturális, művészeti, társadalmi, mérnöki és dizájn aspektusokat, amelyek meghatározták az amerikai életet.

Az évtizedek során az autó a fényképezés kedvelt tárgyává vált, gazdagon hozzájárulva a 20. század és az azt követő vizuális szókincs kialakításához. Az autók az amerikai táj ikonikus szimbólumaivá fejlődtek – a haladás, a sebesség, a szabadság, a függetlenség és az individualizmus megtestesítőjeként. Az autók a sikert és a modernitást szimbolizálták, míg az amerikai közúti utazás a szabadság és az önfelfedezés erőteljes metaforájaként jelent meg. Ezt a szimbolikát élénken megragadják Kerouac Úton című filmjének hangulatos képei, Robert Frank lenyűgöző alkotásai és a 66-os út – a Manifest Destiny 20. századi megtestesítője – tág kilátásai. Ebben az összefüggésben az autó nem csupán egy közlekedési eszköz, hanem az amerikai álom létfontosságú eleme és a társadalmi státusz jelzője.

Olyan befolyásos művészek, mint Ed Ruscha, Robert Frank és William Eggleston az objektív erejét az autókultúra esztétikájának és tágabb narratívájának felfedezésére használták fel. Például Frank Fedett autó, Long Beach, Kalifornia című munkája egy letakart járművet mutat be Amerika rejtett történeteinek metaforájaként, míg Eggleston alkotása a Los Alamos sorozatból költőivé emeli a hétköznapiságot – a mindennapi autót színek, formák és kulturális rezonancia tanulmányozásává alakítja át. Hasonlóképpen, O. Winston Link Száguldó fuvar kelet felé az autósmozinál, Iaeger, Nyugat-Virginia című képe a vasút romantikáját állítja szembe az autókultúra felemelkedésével, Denis Hopper Kettős mércéje pedig az 1960-as évek lázadó szellemét tükrözi. Ezek a művek együttesen megkérdőjelezik a művészet és a dokumentáció közötti hagyományos határokat, megörökítve az amerikaiak és autóik közötti fejlődő párbeszédet.

Az autó és a fényképezés összefonódó fejlődése több mint 140 évet ölel fel az 1885-ös első autótól és a Kodak fényképezőgép 1888-as feltalálásától számítva: ez a gyors technológiai fejlődés korszakát jelzi, amely forradalmasította az emberek életvitelét, munkavégzését és utazását. Ahogy az autók beépültek az amerikai társadalom szövetébe, tartós témává váltak a fotósok számára, akik mindent dokumentáltak a volán mögött ülő emberektől és az autóreklámoktól kezdve a drive-in étkezdék és a gyorsulási versenyek élénk jeleneteiig. Ez a dokumentáció segített kialakítani a modernitás különálló vizuális identitását, tükrözve a technológiai innováció örökségét, amely világszerte mélyen befolyásolta a társadalmat és a kultúrát.
‍
Az autófotózás történetét egyetlen érzékenység sem uralja; ehelyett a fotósok következetesen az autókultúra kiterjesztett értelmét kutatták. Míg az autó látszólagos funkciója a szállítás, szimbolikus súlya is van, amely eléri a pszichológiai és érzelmi szférát. Olyan „közlekedést” kínál, amely éppúgy szól a belső utazásról, mint az egyik helyről a másikra való költözésről. A modern társadalom rítusainak és rituáléinak kulcsfontosságú összetevőjeként az autó társadalmi, szexuális, politikai és gazdasági mérföldköveinket jelöli ki, a kamera gyakran kíséri ezeket a pillanatokat – rögzíti, bizonyítja és megőrzi az emlékeket az utókor számára. Az így létrejövő képek az attitűdök széles spektrumát ragadják meg, a dicsérettől és az elismeréstől a szellemességig, az iróniáig, a cinizmusig, sőt az ellenségeskedésig, így megörökítve az emberiség provokatív és fejlődő kapcsolatát az autóval és annak kultúrájával.

A kollekció minden fényképe a két átalakuló innováció tartós kölcsönhatásának bizonyítéka. Az autó és a fényképezőgép együtt nemcsak az amerikai utazást dokumentálta, hanem kulturális identitását is megformálta – kitörölhetetlen örökséget hagyva, amely továbbra is formálja önmagunk és világunk látását.

Marla Hamburg Kennedy, kurátor és könyvkiadó

‍

Kiállított alkotók:

Al Satterwhite , Berenice Abbott, Brett Weston, Dennis Hopper, Ed Ruscha, Elliot Erwitt, Ernst Haas, Evelyn Hofer, Ezra Stoller, Gregory Crewdson, Grey Crawford, Lőrinczy György, Inge Morath, Jeff Brouws, Jessica Wilson, Joe Maloney, Joel Meyerowitz, Joel Sternfeld, Joseph Szabo, Langdon Clay, Lee Friedlander, Matthew Porter, Mitch Epstein, Mitchell Funk, O. Winston Link, Pete Turner, Peter Hujar, Ray K. Metzker, Richard Misrach, Robby Müller, Robert Frank, Robert Funk, Ruth Orkin, Saul Leiter, Stephen Shore, Szatmári Gergely, Thomas Ruff, Thomas Struth, Todd Hido, Tom Blachford, Tyler Shields, William Eggleston

‍

‍

A kiállítás megtekintésére tervezett idő: 30–50 perc
A Mai Manó Ház nem akadálymentes.
A Mai Manó Ház kiállításaira érvényes belépőjegyeket kizárólag személyesen lehet megvásárolni a helyszínen, online jegyvásárlásra nincs lehetőség.

‍