Kiállítók: Szergej Prokugyin-Gorszkij (RUS), Balogh Rudolf (HUN), Biró Dávid (HUN), Eperjesi Ágnes (HUN), Liz Nielsen (USA) és Bill Sullivan (USA)

A kiállítás középpontjában Szergej Prokugyin-Gorszkij 1909 és 1915 között a cári Oroszországban készített színes fotográfiái, a korai színes fényképezés területén elért izgalmas eredményei állnak. Az orosz fotográfus képei mellett a kiállítás olyan kortárs művészek alkotásait is bemutatja, akik a színes fényképezés jelenségére alkotói módon reflektálnak, a fotográfián belül színelméleti kérdésekkel foglalkoznak, vagy művészetükre Prokugyin-Gorszkij életműve közvetlen hatást gyakorolt.

Az eredetileg kémikus végzettségű Prokugyin-Gorszkij korát megelőzve, már az 1900-as évek első évtizedeiben fontos fototechnikai eredményeket ért el színes fotóival. A valóság rögzítésére egy saját tervezésű, három színszűrővel rendelkező fényképezőgépet, a képek bemutatásához pedig egy hasonló elven működő vetítőgépet használt, melyet szintén saját maga tervezett. Színkísérleteit a 19. és 20. század fordulóján, a tudományos-technikai fotográfiai kísérletezések aranykorában végezte.

A fotográfia médiuma számára megoldandó technikai problémákat, a dokumentálás lehetőségét és művészeti kihívást is jelentett. Kísérleteit II. Miklós orosz cár támogatta, akinek megbízásából több éven át dokumentálta a cári birodalmat. Fényképezőgépének segítségével feltérképezte, megörökítette és katalogizálta a cári birodalom tájait, lakosait, szakrális és civil épületeit. A képeket utazásairól hazatérve a nagyközönség számára szervezett vetítéseken mutatta be. Korán felismerte a médiumban rejlő edukációs lehetőségeket; hogy tömegeket tud elérni és tájékoztatni a fotográfia segítségével.

Ránk hagyott életműve nemcsak a felsoroltak miatt jelentős, hanem képei utóélete miatt is; s ez a történet leginkább rólunk, a fotó médiumbeli sajátosságainak változásairól és a technikai eszközök fejlődésének következményeiről szól. Mit kezdünk egy értékes információkat hordozó, izgalmas esztétikai paraméterekkel rendelkező, ámde láthatatlan gyűjteménnyel? Prokugyin-Gorszkij képeinek lenyűgöző színtartományai és a szemünk előtt kirajzolódó, ismeretlen Orosz Birodalom képei nem hagyták, hogy az utókor szó nélkül menjen el mellettük. Az Amerikai Kongresszusi Könyvtár tulajdonába került hagyaték feldolgozása az ezredforduló környékén kezdődött el, speciális eszközökkel.

A kép és látás egymáshoz való viszonya, a színkísérletek, a fotográfia építőelemeinek mibenléte a mai napig a fotográfiai vizsgálódások középpontjában áll, ezért fontos, hogy kortárs művészek munkáin keresztül a néző ezekről a kísérletekről, alkotói reflexiókról is képet kapjon. Prokugyin-Gorszkij nemcsak fotográfus volt, hanem kísérletező és tudós is, akit a fotográfiai eszközökről megszerezhető tudás és a médiumban rejlő, még kiaknázatlan lehetőségek megismerése mozgatott. Vizsgálódó, innovatív alkat, akárcsak a kiállításon szereplő összes kortárs művész: Biró Dávid (HUN), Eperjesi Ágnes (HUN), Liz Nielsen (USA) és Bill Sullivan (USA).