english
Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.
A rendhagyó tárlatvezetésen Pfisztner Gábor, a kiállítás kurátora és Szabó Dezső, a kiállító művész beszélget a kiállításról és a művész munkásságáról.
„Mi indít egy művészt arra, hogy természeti jelenségekkel foglalkozzon? Mi indítja arra, hogy ezeket a jelenségeket ne csupán megfigyelje és a megfigyelés közben szerzett benyomásokat mint érzéki tapasztalatot ábrázolja? Azaz mi indítja arra, hogy ezeket a jelenségeket előidézze és így mesterségesen előidézettet látványként rögzítse? Hogyan válik ez a rögzített látvány képpé, azon túl pedig műalkotássá? Miért fontos, hogy a művész »leleplezi« az alkotási folyamat amúgy a művön nem látható eseményét? Hogyan viszonyul az »elleplezés« a »leleplezéshez«, vagy inkább feltáráshoz? Hogyan alkot mégis értelmezhető egységet a képek ilyen módon összerendezett egymásmellettisége? Ezekre és sok más kérdésre keressük a válaszokat a tárlatvezetés során kibontakozó beszélgetésben.” (Pfisztner Gábor)
A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a programra az anna.kasztovszky@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba kérjük beírni: Tárlatvezetés – március 20.
A résztvevők száma maximum 35 fő.
A tárlatvezetésen a regisztrált látogatók a kiállításra szóló, elővételben vagy aznap váltott kedvezményes vagy teljes árú (diák, nyugdíjas vagy felnőtt) belépőjeggyel, valamint a tárlatvezetésre szóló kiegészítőjeggyel együtt vehetnek részt.
Pfisztner Gábor esztéta, műkritikus, egyetemi docens, a METU oktatója, a MOME és az ELTE óraadó tanára. Fő érdeklődési területei a vizuális kultúra, a képhermeneutika, valamint a fényképezést érintő elméleti kérdések. Főként ilyen témájú írásokat publikált az elmúlt több mint két évtizedben különféle magyar nyelvű folyóiratokban, de írt számos katatalógusszöveget és tanulmányt is.
Szabó Dezső képzőművészeti érdeklődése a kezdeti monokróm festészeti munkák után a fotografikus képrögzítés felé fordult. Korai témái a különféle természeti jelenségek (Forgószél, 2001), titokzatos helyszínek (Helyszín, 2000), mélytengeri felvételek, televíziós adások kimetszett állóképeiből modellezett látványokat rögzített. Főként a látvány és a kép újrateremtése, a képek működésének mechanizmusa érdekli őt. Munkái számos önálló és csoportos kiállításon szerepeltek, művei megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest), a Kortárs Művészeti Intézet (Dunaújváros), a Paksi Képtár (Paks), a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum (Győr), és a Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) gyűjteményeiben.
Fényképeket nézve leggyakrabban elsősorban a kép tartalmára koncentrálunk, azt próbáljuk meg beazonosítani és megérteni meglévő tudásunk segítségével és tapasztalatainkból kiindulva. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a fénykép maga is olyan jelenség, amely a dolgokat – igaz meghatározott módon – megtapasztalhatóvá teszi.
A Jelenség című műcsoport Szabó Dezső modellezett látványokkal foglalkozó, közel két évtizedes munkásságának egy olyan szegmensét mutatja be, amely ebben a formában önálló egységet alkot az életművön belül. A művészi koncepció középpontjában többek között a természetben megfigyelhető jelenségek különféle képi megjelenítése áll. A természettudósokat a természetben megfigyelhető jelenségek foglalkoztatták, és kutatták azokat a törvényszerűségeket, amelyek hátterükben meghúzódnak, és amelyek magyarázatot adhatnak rájuk. Arra keresték a választ, mi és hogyan rejlik mögöttük. Érzékeléseink és tapasztalataink ugyanis mindig közvetítettek, az azonban nem tudható, hogy az így létrejövő képzetek miként reprezentálják a dolgokat. A kiállítás emellett utalás a különböző médiumokból, televíziós műsorokból, ismeretterjesztő folyóiratokból ismerősnek tűnő képekre, de a tudományos célú fényképfelvételek képi világára is, miközben mindkettőt idézőjelbe teszi. Ilyen módon kérdőjelezi meg látványuk, tartalmuk igazságtartalmát. A kiállítás kontextusában így az a fő kérdés, hogy valójában mire irányul a figyelmünk: az információra, amelyet a fénykép közvetít, vagy a fényképre, mint a közvetítés módjára.
