A díjnyertes Roger Ballen Asylum of the Birds című monográfiájáról a British Journal of Photography így értekezett: „provokatív, gátlástalan és jó eséllyel a néző sose látott még hasonlót”. A Thames and Hudson munkatársa, Mubarak Elmubarak által a fotográfussal készített interjúban korábban nem látott munkáiról, inspirációiról és az öt évtizedet felölelő alkotói világának fejlődéséről beszélgettek.

‍

Mi inspirálta, hogy elkészítse az Asylum of the Birds című munkáját?

Mindig is foglalkoztattak a madarak. Először is tudnak repülni. Másrészt metaforikusan ők szolgálnak az összekötő kapocsként a menny és a föld között. Felfoghatatlanul gyönyörű teremtmények. Számomra semmi nem hat annyira inspirálóan, mint a madarak reggeli énekére ébredni.

Mit tud elmondani nekünk a johannesburgi házról, amelyet „örökké őrzött titokként” aposztrofált?

Rengeteg emberrel találkoztam, akik töltöttek már időt az Asylum of the Birds házban, amikor a korábbi Shadow Chamber című projektemen dolgoztam 2001 és 2005 között. Végül valakit rá tudtam venni és bevitt, körbevezetett ott. Sose fogom elfelejteni, soha nem láttam ehhez foghatót. Nem jártam még olyan helyen, ahol madarak, emberek és más állatok ennyire szabadon, ketrecek és korlátok nélkül éltek együtt.

Sok fotográfus a körülötte lévő világot próbálja megörökíteni. Mit tudna mondani a munkafolyamatáról? Gondolatokat, érzelmeket vagy esetleg a belső vízióit igyekszik átadni a munkáiban?

Rengeteget alakult a látványvilágom a fényképezéssel töltött elmúlt ötven évemben. Eredetileg a képek egy dokumentarista szemlélet mentén jöttek létre, de ahogy telt az idő, egyre inkább pszichologikussá váltak. Úgy hiszem, hogy a képeimnek van egy olyan különleges hatása, hogy képesek megszólítani az emberek tudattalanját, majd aztán hosszú évekig velük maradnak.

Mesélne még a folyamatról, ahogyan készíti ezeket a munkákat?

Mielőtt elmentem az Asylum of the Birdsbe kiürítettem az elmém, mivel tudtam, hogy bármi korábbi feltevésem haszontalanná lesz egy ilyen helyen. Azzal a céllal érkeztem, hogy valamilyen formában minden képbe beépítsem a madarakat, így minden látogatásommal a képzelőerőmet használtam, hogy miként tudom új formákban megjeleníteni a témát. Mielőtt elővettem a kamerámat, hogy megörökítsem a pillanatot, nem egyszer kellett több ezer lépést végiggondolnom, hogy rétegről rétegre felépítsem és végiggondoljam a látványt.

Hogyan írná le a madarakkal való kapcsolatát? Mindig is ekkora befolyással voltak Önre?

Oda vagyok értük. Rejtélyesek, különlegesek, közben van bennük valami magasztos. Lehetetlen megérteni, hogy mi történik a fejükben és miként viszonyulnak a környező világunkhoz. Gyakran álmodozom róla, hogy milyen lenne madárnak lenni, miközben épp a reptéren várakozom vagy egy rosszabb jetlagen próbálom túltenni magam.

Készítette: Mubarak Elmubarak