Kerekes Gábor képeit szokás a képzőművészet és a fotográfia határvidékére helyezni, mind az alkalmazott archív technikák manuális jellege, mind a hordozón megképzett látvány grafikai effektusai okán. Az életművet sorozatok, illetve nagyobb témacsoportok építik fel, amit ugyan életrajzi keretei között éles cezúrák tagolnak, de konceptuális vonatkozásaiban az alkotó által jellemzően szigorúan és erősen szelektált korpusz sokkal inkább kisebb elmozdulásokkal detektálható, amely következetes gondolati és képi absztrakciós eljárások mentén formálódott ki. Kerekes munkásságának képzőművészeti kifejezésmódot használó origópontjait a fényképészeti látásmód alakítja mediális konstrukciókká. Az 1970-es évek második felében készülnek a Vásárcsarnok, a Külváros, a Hétvége és A Város című sorozatai, valamint a Születésnap, Hinta, Híd című triptichonjai, majd ezt az alkotói korszakot mintegy szimbolikusan lezáró önarcképei. Munkamódszeréről és a képkészítés metódusáról a nyolcvanas években több interjújában is számot adott, 1984-ben szubjektív percepcióit és reflexióit feltáró esszében kísérelte meg saját értelmezői útjá(jai)t rögzíteni, s egyúttal képei szemlélőinek figyelmét a szociológiai, dokumentatív megközelítéstől más irányba terelni. Termékenyebb interpretációs lehetőséget nyújthat számunkra az azonosítható vizuális elemek és az azt hordozó matéria egymástól elválaszthatatlan működésmódjának vizsgálata, a képi manipulációs eszközök és technikák jelentésképző vonatkozásainak felmutatása, valamint a képeken megjelenített tárgyi és emocionális komponensek sajátszerű fotográfiai alakzatának kutatása.

Művészettörténész, irodalomtörténész. 2005-2022-ig a Szépművészeti Múzeum, majd a SZM-MNG Közép-európai Művészettörténeti Kutatóintézet, Archívum és Dokumentációs Központ muzeológusa. Jelenleg a BTM, Kiscelli Múzeum Digitális Média Csoport munkatársa.