Gyermekkora óta szorosan kötődik a fényképezéshez. Édesanyja, Adrienne Ballen a Magnum Photos ügynökség képszerkesztője és társult tagja, és az egyik első, kifejezetten fotográfiai galéria, a New York-i Photography House alapítója volt, ahol Roger Ballen a kor legnagyobb fotográfusaival találkozhatott és képeiket is megismerhette. Edward Steichen, Bruce Davidson, André Kertész, Elliott Erwitt, Paul Strand, Henri Cartier-Bresson, csak néhány név azok közül, akik nagy hatással voltak rá, de weboldalán és több interjúban André Kertészt említi, mint aki a legerősebben inspirálta alkotói munkásságát.

1950 New Yorkban született április 11-én.

1963 Megkapja első fényképezőgépét.

1968 Szülei egy Nikon FTN fényképezőgépet adnak neki a középiskolai érettségije után.

1969 Ekkor készül az a Woodstock című sorozata, amely csak a fesztivál 50. évfordulóján, 2019-ben jelent meg a New York Times-ban.

1972 Miután végez a Kaliforniai Egyetem pszichológia szakán, elkészül az első filmjével (ll Wind).

1973–78 Édesanyja halála után ötéves utazásba kezd, autóstoppal utazott Kairóból Fokvárosba és Isztambultól Új-Guineáig. Ezen az úton már rendszeresen készít fényképeket.

1979 Megjelenik első fotókönyve, a Boyhood. Az albumban olyan fiúkról láthatunk képeket, akikkel Ballen akkor találkozott, amikor az utazásai során gyermekkorát próbálta újraélni.

1980 Feleségül veszi Lynda Moross képzőművészt, akit Dél-Afrikában ismert meg.

1981 Geológusként szerez PhD fokozatot a Colorado Egyetemen.

1982 Véglegesen Johannesburgban telepedik le, ahol 2010-ig bányavállalkozóként dolgozik.

1986 Megjelenik második albuma Dorps: Small Towns of South Africa címmel. Az albumban azokat a dél-afrikai elmaradott kisvárosokat és falvakat dokumentálja, amelyeket ásványkutatása során látogat meg.

1991 A dél-afrikai szegény közösségek lakóira kezd összpontosítani, képein szegény fehéreket és a társadalom peremén élő egyéneket ábrázolja.

1994 Megjelenik harmadik albuma Platteland: Images from Rural South Africa címmel, melyet Susan Sontag a „karakterarchetípusok” pszichológiai tanulmányaként „az évek óta látott leglenyűgözőbb portrésorozatnak” jellemez.

2000 Megjelenik Outland című albuma, ahol ezek a pszichológiai tanulmányok a dokumentarista stílusból a fikció birodalmába kerülnek.

2001 Az Outland album elnyeri az év legjobb fotókönyve díjat a PhotoEspaña fesztiválon.

2002 Elnyeri a Photographer of the Year díjat a Rencontres d'Arles fotófesztiválon.

2005 A Phaidon Press gondozásában megjelenik a Shadow Chamber című albuma, melyben Ballen az árnyékkamrában élő emberek, állatok és tárgyak közötti interakciókra összpontosít. Kétértelmű és meglepő portréi a valóság és a fikció közötti szürke zónáját foglalják el, melyekkel egy kísérteties és szürreális világot hoz létre.

2006 Yolandi Visser – aki a dél-afrikai Die Antwoord zenekar egyik tagja – felveszi a kapcsolatot Ballennel, és együttműködést javasol.

2008 Megalapítja a Roger Ballen Alapítványt, hogy előmozdítsa az afrikai fotográfus oktatást.

2011 Ő rendezi a Die Antwoord I Fink U Freeky című dalának videoklipjét, mellyel több szakmai díjat nyer el.

2016 Megjelenik a Theatre of Apparitions című albuma, amelyet egy elhagyott női börtönben elsötétített ablakokon kézzel rajzolt faragások látványa ihletett, Ballen (művészeti vezetőjével, Marguerite Rossouw-val együttműködve) különféle festékszórókat kezd használni üvegen, majd felrajzolni vagy eltávolítani a festéket egy éles tárggyal, hogy az átengedje a természetes fényt.

2017 Szeptemberben a Thames & Hudson megjelentet egy monográfiát Ballen kibővített kommentárjával Ballenesque – Roger Ballen: A Retrospective címmel.

2018 A színes polaroidokból álló sorozatát először a Reflex Gallery egyik standján mutat be az Unseen Photo Fair rendezvényen, majd ezek közül 150 jelent meg a Roger Ballen: Polaroids – Volume One (2017) című könyvben.

2018 Megalapítja az Inside Out Center for the Arts központot, melyet az afrikai kontinenshez kapcsolódó művészetek kiállítására, oktatására és népszerűsítésére hoz létre.

2020 Megjelenik a Roger the Rat című albuma. A 2015 óta készülő sorozatban egy részben ember, részben patkány lényt hozott létre és dokumentált, aki elszigetelt életet él a társadalmon perifériáján. „A patkány hétköznapi állat, de félelmet, bizonytalanságot és szorongást kelt a nyugati emberben, mert a káoszt szimbolizálja.”

2022 Dél-Afrikát képviseli a Velencei Biennálén a Theatre of Apparitions nevű projektjével.

‍