A tervezett előadás a ’70-es és ’80-as években megjelent képzőművészek által készített fotóképregényeket kívánja kutatni, felszínre hozva miként kapcsolódik az akkori szekvenciális fotótrendekhez és mennyiben merít azokból. A fotóképregény, mint műfaj mainstream irányzata a ‘60-as években jelent meg Magyarországon, majd a rendszerváltást követően szinte teljesen feledésbe merült, olyannyira, hogy még az elnevezése sem rögzült azóta sem; a magyar nyelvben a „fotóregény”, „fényképregény” verziók is felbukkannak, míg az angolban egyaránt megjelenik a „photonovel”, „photo comics” vagy az olaszból átvett „fumetti” elnevezés. Eleinte a képes magazinokban megjelent film snittekből álló képsorok és a megrendezett fotókból szerkesztett, főként szerelmi történeteket elmesélő fiktív képtörténetek (Berendi, Urbán) és azok szöveges értelmezései adták a műfaj a gyökerét.

A ’70-es évektől sajátos szocialista kontextusban jelentek meg, a populáris kultúrából is merítő, formabontó konceptualista alkotások, amelyekre a képzőművészeti fotóhasználat jellemző. A különböző művészeti ágak (mozgókép, fotográfia, szobrászat, festészet, grafika, irodalom) felől közelítő művészek (Géczi / Molnár, Bereményi / Vető, Hajas / Vető, Jovánovics, Birkás, Szabados, Swierkiewicz, Hegedűs 2, Galántai stb) munkái különböző módokon, különböző célból merítettek ennek a műfajnak a formai jegyeiből. Ami közös bennük, az a narrációs igény, legtöbbször a szöveg és a kép együttműködése és hogy szekvenciákban mesélnek el történeteket. A formabontó kísérletezést és a médiatudatos reflexiót már az Új Hullámra jellemző könnyed hangvétellel vegyítik.

Milyen kritériumok választják el a szekvenciális fotográfiát a fotóképregényektől? Megjelenik-e a szekvenciális fotográfiáknál a narráció igénye? Milyen minimális jellemzői vannak a narratív szekvenciális fotósorozatoknak? Mely kritériumok adják a fotóképregény műfaj keretét, hol vannak a határai? Milyen képzőművészeti irányzatok hatottak a létrejöttére és hová illeszthetők be ezek a művek? Hogyan értelmezik át ezek a művek a fotográfia szerepét? Milyen nemzetközi trendekkel párhuzamosan jönnek létre?

Az előadás gyökerét egy már megkezdett kutatás adja, amelyben Dr. Pál Gyöngyi és Pecsics Mária DLA adatbázisok, archívumok és interjúk felhasználásával közösen kezdték el feltérképezni a műfaj szempontjából releváns magyar példákat. A kutatás eredményeit 2018-ban a Magyar Fotográfusok Házában (Mai Manó Ház) megrendezett Fotóképregény című kiállítás keretében összegezték. A kiállított művek is helyet kaptak a Magyar Fotóirodalmi adatbázisban, a magyar nyelvű fotóval illusztrált szépirodalmi könyvek gyűjteményében, ami azóta tovább bővült, és tervben van, hogy a lehetőségek szerint az alkotókkal készített interjúkkal színesedjen a kutatás.

CV

Dr. Pál Gyöngyi jelenleg a MATE - Rippl-Rónai Művészeti Intézet adjunktusa, ahol fotóesztétikát, vizuális kommunikációt és újmédia művészetet tanít. A fotográfus-írókról szóló szakdolgozatát 2010-ben védte meg a francia Rennes 2. Tudományegyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen, majd kutatómérnökként dolgozott Franciaországban a PHLIT projektben, és hozzájárult a phlit.org fotóirodalmi weboldal és adatbázis kialakításához. 2016-18 között, a posztdoktori munkája során létrehozta a MAFIA honlapot (fotoirodalom.hu), a magyar fotóirodalomnak szentelt adatbázist. Számos francia és magyar nyelven megjelent fotótörténeti és fotóirodalmi cikk szerzője. A legtöbb írása Denis Roche, Jean-Loup Trassard és Gáspár Lóránd fotográfus-írókról szól.

Pecsics Mária DLA, Balogh Rudolf-díjas fotóművész a MATE - Rippl-Rónai Művészeti Intézet docense, a Média Tanszék vezetője. A fotográfia BA és MA és a média design alapképzési szakokon dokumentarizmust, kortárs fotográfiát és önálló fotóprojekt tervezést oktat. Alkotói tevékenysége a dokumentarizmusból kiinduló, a képzőművészeti fotóhasználat irányába elmozduló tárgyilagos és távolságtartó megközelítésből írja le az ember és a környezete kapcsolatának általa lényegesnek ítélt aspektusait. Ötletgazdája a 2016-ban Hazai Attila emlékére létrehozott Alapítványnak, amely évente támogatja olyan alkotók munkásságát, akik a társművészetekre nyitottak. A 2018-ban megszervezett Fotográfia és irodalom konferencia társszervezője és a  FOTÓképREGÉNY című kiállítás társkurátora.

‍