1947 Detroitban, Michigan államban született október 27-én. Egyedüli gyermekként különösen foglalkoztatják a testvéri kapcsolatok.

1965-1968 Nixon amerikai irodalmat tanul a Michigani Egyetemen. Ez idő tájt a tanulás mellett egy könyvesboltban dolgozik, ahol Henri Cartier-Bresson albumai mély benyomást keltenek benne. Bár távol áll a kutatási témájától, 1968 nyarán úgy dönt, hogy beiratkozik egy fényképészeti kurzusra. Már a második órája után elhatározza, hogy a félretett pénzéből egy 35mm-es Leica fényképezőgépet vásárol.

1969 Nixon megszerzi diplomáját amerikai irodalomból. Tanulmányai révén elismeri, hogy milyen mély hatást tettek rá az általa kutatott írók: William Faulkner, Willa Cather, Henry Green, Marcel Proust, T. S. Eliot, Charles Dickens és Ernest Hemingway.

1970 Nixon megismerkedik Beverly Brownnal, akivel a következő évben összeházasodnak. A mestertanulmányait az Új-Mexikói Egyetem képzőművészeti szakán végzi fényképész specializációval. A Leicája után egy ideig 4x5 hüvelykes kamerával kísérletezik főleg a természet és az urbanizáció találkozásai érdeklik. Később egy nagyformátumú, 8x10 hüvelykes kamerára vált.

1974 Az egyetem elvégzése után Brooklineba, Boston közelébe költöznek feleségével, Bebével. Nixont elragadja a különbség szülőhelye és az államok közép-nyugati része között. Ekkoriban főleg városi tájképeket készít. Nixont felveszik tanárnak a Massachusetts College of Art and Designban, ahol az alkotás mellett 2017-ig oktat. Egy családi találkozó alkalmával elkészíti első képeit a Brown nővérekről, azonban nem elégedett az eredménnyel és elveti a képeket.

1975 Nixon képei bekerülnek egy William Jenkins által kurált korszakalkotó kiállításra a rochester-i George Eastman House-ban. A kiállítás címe New Topographics: Photographs of a Man-altered Landscape. A kiállításon részt vesz Nixon mellett több olyan neves alkotói is mint Robert Adams, Lewis Baltz, John Scott, Stephen Shore, Joe Deal, Frank Gohle, Henry Wessel és a Becher-házaspár. Júliusban elkészíti az első képét a Brown nővérek sorozathoz.

1976 Eltávolodik a városi témáktól, ami meghatározta addigi művészetét és test-tanulmányokkal kezd el kísérletezni. Nixon állami támogatásban részesül a National Endowment for the Art jóvoltából. A New York-i MoMA önálló kiállítást rendez Longer Views: 40 Photographs by Nick Nixon címmel. Ezen kiállítással Nixon felhagy a tájképek készítésével. Továbbra is aktívan alkot és gyakran állít ki az Egyesült Államokban és Európában egyaránt.

1977 Nixon támogatásban részesül a John Simon Guggenheim Memorial Foundation jóvoltából. Alkotásai jelentős fordulatot vesznek, amikor a bostoni Charles folyó partján élő marginalizált csoportokhoz tartozó embereket kezdi el megörökíteni. Egészen 1982-ig követi az életüket. Időközben rengeteg tapasztalatot szerez nagyformátumú kamerákkal, amelyeket szinte már egy kézikamera könnyedségével kezel. Feltűnés nélkül képes elkészíteni szociográfus és lélektanilag pontos képeit.

1983 Megszületik első gyermeke, Sam. Nixont elkezdi foglalkoztatni a család közvetlen intimitása. Közeli, szűk kompozíciójú és személyes aktokat készít. Nixon egészen a gyermekeik kamaszkoráig alkot műveket családjáról, amely közvetlen betekintést nyújt a művész magánéletébe.

1984 Nixont tovább foglalkoztatja a sebezhetőség és az idő múlásának kapcsolata. Elkezd képeket készíteni egy idősek otthonában, ahol önkéntes munkát is végez. Ezen képek bemutatják elköteleződését a társadalom peremén élő emberek iránt. Látványosan megváltozik szemléletmódja az alanyait illetően.

1985 Megszületik lánya, Clementine.

1987 Elkezdi feldolgozni az AIDS-válság valóságát és annak társadalmi megítélését. Szemben a közgondolkodás sokszor démonizáló attitűdjeivel, feleségével HIV-betegek életét kezdik dokumentálni őszinte és emberséges hangnemben. A munkát People with AIDS címmel mutatják be a MoMA-ban.

1988 Megnyílik Nixon újabb önálló kiállítása a MoMA-ban Pictures of People címmel. A kiállítást kísérő katalógushoz tartozó esszét Peter Galassi jegyzi. A kiválasztott képek között szerepelnek az idősotthon lakóiról készített fényképei, urbánus tájképek, a családjáról készített aktok, illetve képek A Brown nővérek és a People with AIDS sorozatokból.

1991 Kiadják a People with AIDS című monográfiát, amelyhez felesége írja a kísérőszöveget. A munka célja továbbra is az, hogy segítséget kínáljon a nézőknek a betegek és családtagjaik szenvedésének megértésében.

1992 Pictures from Perkins School for the Blind című munkájában Nixon különleges figyelmet szán a fogyatékkal élők helyzetének bemutatására. Az anyagot a Fraenkel Galleryben és a Zabriskie Galleryben is bemutatják.

1997 A Fraenkel Galleryben bemutatják Nixon új sorozatát, a Bebe & Me-t. A galéria kizárólagos jogot szerez az alkotó képviseletére. Bár a fényképek továbbra is a bensőséges családi kapcsolatok megjelenítéséről szólnak, új típusú képek is megjelennek, mint például az önarcképek.

1998 A Bulfinch Press gondozásában új monográfiája jelenik meg School címen. A gyűjteményben különböző bostoni iskolákban készített képek szerepelnek és Robert Coles írta hozzá a kísérőszöveget.

1999 Megjelenik a Brown nővérekről készített sorozat 25 fényképet tartalmazó monográfiája a MoMA kiadásában.

2002 A Couples című sorozatához nem ad utasításokat képei szereplőinek, csak akkor exponál, amikor létrejön a bizalmas légkör közte és a szereplői között. Az alkotások megelevenítik a párkapcsolatok érzelmi és testi hevességét. A képek őszintén reflektálnak a közvetlenségre, a szenvedélyre és az élvezetre, ahogyan mindennapi életünkben is megéljük ezen érzelmeket.

2005 A Brown nővérekről készített sorozatának 30. évfordulóján a képek kiállításra kerülnek három fontos egyesült államokbeli intézményben: a MoMA-ban, a Washington D.C.-ben található National Gallery of Artban és a George Eastman House-ban.

2008 A MoMA gondozásában és Peter Galassi szöveggel megjelenik a The Brown Sisters: Thirty-three Years című album. A spanyol Fundación MAPFRE megvásárolja a Brown nővérek sorozat jogait és kiadja saját, spanyol monográfiáját Las hermanas Brown (1975-2007) címen.

2009 A Steidl, a Fraenkel Gallery és Pace/MacGill gondozásában megjelenik a Live Love Look Last című Nixon-album.

2011 A Fundación MAPFRE kiadásában megjelenik a Las hermanas Brown 1975-2010 kiadvány Carlos Gollonet és Antonio Muñoz Molina által írt esszékkel.

2014 Sarah Hermanson Meister kurátori gondozásában megnyílik a Nicholas Nixon: 40 Years of the Brown Sisters című kiállítás a MoMA-ban. A kiállítást kísérő katalógushoz a tanulmányokat a kurátor jegyzi.

2015 A Fraenkel Gallery kiadja a Nicholas Nixon: About Forty Years című könyvet, amely a művész addigi életművét igyekszik összefoglalni.

2017 A Fundación MAPFRE gondozásában átfogó jellegű kiállítása nyílik Madridban. A tárlatot bemutatják Almeriában, Berlinben és Brüsszelben is. Az alapítvány megvásárolja Nixon 130 további munkáját, amivel így az alkotó munkáinak legnagyobb gyűjteményével rendelkezik.

‍