Két ismétlődő arc, számtalan karakter és történet. Valóság, fikció, szépség, szomorúság, identitás, vágyakozás, emlékezet és magány.

Ezek jellemzik a két francia fotográfus, Elsa Parra és Johanna Benaïnous munkásságát, akik 2014 óta dolgoznak együtt. Az alkotópáros védjegye, hogy történeteikben kitalált és valós elemek keverednek, ezek elbeszéléséhez – különböző karakterek bőrébe bújva – saját magukat állítják színpadra, egyszerre betöltve a modell, a stylist, a díszlettervező és a fotográfus szerepét. Érzékeny és aprólékos munkáik földrajzi, társadalmi és kulturális miliőket barangolnak be, amelyeket a fotó eszközével értelmeznek.

„Olyanok vagyunk, mint a szivacsok, akik magukba szívják a körülöttünk lévő tájakat, embereket és légkört. Amint összenyomnak bennünket, egy színes folyadékot köpünk ki, amely a társadalmunk tükörképe.”

Alkotói módszerük a fotó és színház határterületén mozog. A mise-en-scéne és történetalkotás esszenciális része az alkotói folyamatnak, a képkészítést pedig gondos megfigyelés és előkészület előzi meg. A lányok órákra vagy akár napokra szerepeikbe bújnak, belehelyezkedve a sokszor személyes vagy valós történetekből inspirált, fiktív karakterek nem csupán külső környezetébe, hanem belső világába is. Az elkészített fotók lenyomatai ennek a többsíkú, teljes bevonódást igénylő alkotói folyamatnak.

Elsa és Johanna munkái az autofikció módszerét használva különös vizuális világokat teremtenek, amelyek Alfred Hitchcock filmjeit vagy David Lynch Twin Peaks sorozatát idézhetik.

A kiállítás – amely Elsa és Johanna három különböző sorozatából válogat – egy-egy külön univerzumba kalauzol. A kanadai Calgaryban készült Beyond the Shadows (Az Árnyékokon túl) mintha egy filmből kiragadott képekkel mesélne a város peremkerületeiben lakók – anyák, lányok, barátnők – melankóliával átszőtt mindennapi életéről.

A The Timeless story of Moormerland (Moormerland időtlen története) családi fotóalbumok képeit idézve mesél emlékezetről, intimitásról, egyénről és önreprezentációról több észak-németországi kisvárosból.

A kiállítás fókuszában a duó legújabb projektje áll, ami a női identitást vizsgálja, a karakterek felszín alatt rejlő érzelmeit kutatva. A Ce que vaut une femme : Les douze heures du jour et de la nuit  (Mit ér egy nő: a nappal és az éjszaka tizenkét órája) című sorozat kiindulópontja egy, a családi ház padlásán talált 1893-ban kiadott, fiatal lányok erkölcsi és gyakorlati neveléséről értekező könyv volt, amelynek tartalma egyszerre tűnt az alkotók számára építőnek és komikusnak. A nosztalgikus érzését keltő munkák a ház terei és a személyes élettér díszleteit között tárják fel az identitás sokszínűségét, rávilágítva egy személyiségben rejlő sokféle karakterre és az egyén szabadságának lehetőségeire.

Elsa és Johanna teremtett univerzuma a fiatalság kollektív portréjának lenyomata, amely időutazást kínál egy nem létező, mégis ismerős dimenzióba.

Az alkotópáros az elmúlt években számos helyen állított ki, köztük például 2022-ben a Maison Européenne de la Photographie stúdiójában. Munkáik magán és közgyűjteményekben is szerepelnek, emellett rangos fesztiválokon is részt vettek, illetve több díjat és jelölést kaptak. Eddig összesen három könyvük jelent meg, melyek anyagaiból válogat a kiállítás is.