A Pécsi Műhely képzőművész csoport igen változatos fotós tevékenységet folytatott a hetvenes években. Az öt tag – Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor, Szijártó Kálmán – egyéni látásdmódja jelentősen különbözött, amely az önállóan alkotott műveken karakteresen is megmutatkozik.

A természetművészeti beavatkozások (1970-71) fotómunkái nem tekinthetőek az események szimpla dokumentálásának, a fotók a folyamat rögzítését és a beavatkozás elemzését egyaránt szolgálták. A fotókat, fotósorozatokat a tagok gyakran tekintették nyersanyagnak, mely a későbbiek során nagyítások, szekvenciák és számos esetben grafikai/szita munkák kiindulási alapja lett. E mellett gyakran találkozhatunk a fotó belső, immanens tulajdonságaival operáló munkákkal is, jellemzően a fotóplasztika, illetve a kollázs területéről. A tagok egyes fotóperformanszai olyan kritikai művekként értelmezhetőek, amelyek direkt politikai, identitáspolitikai, intézménykritikai állásfoglalások jelenítenek meg. A művek más része releváns mikrotörténeti, szociokulturális átiratként fogható fel, amelyeken az alkotók különböző habitusai, szubjektív létélményei érhetőek tetten – gyakran sajátos városolvasatok formájában.

Előadásomban a fotóhasználatnak erről a médiatudatos alkalmazásáról mutatok be néhány példát a Pécsi Műhely tagjainak fotómunkái közül.

CV

Doboviczki Attila vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa. Nős vagyok, ötvenegy éves, négy gyermek édesapja. Vizuális kommunikációval, új-médiaelméletekkel, képzőművészeti médiahasználatokkal, néhány éve médiaarcheológiával és archívumkutatással, netes adattárak kialakításával foglalkozom.

1995 és 2012 között alapítója, illetve elnöke voltam a pécsi Közelítés Művészeti Egyesületnek; ebben az időszakban több galériát működtettünk, számos hazai- és külföldi kiállítást, fesztivált, rezidens programot valósítottunk meg. Sok más pályázat mellett háromszor nyertük el főszervezőként az Európai Unió Kultúra 2000-2017 programpályázatát.

2013-ban summa cum laude védtem meg disszertációmat a PTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában (Lokalitás-olvasatok, médiahasználat a Pécsi Műhely munkásságában címmel; témavezető: Beke László; opponensek: Timár Katalin és Peternák Miklós).

2017-ben társkurátora voltam a Ludwig Múzeumban megrendezett Párhuzamos avantgárd - Pécsi Műhely 1968-80 című nagyszabású retrospektív kiállításnak (Készman Józseffel), mely ezt követően sikerrel mutatkozott be a pécsi m21 Galériában, majd idén a Szombathelyi Képtárban is. Egy másik, szintén 2017-es kiállításon egy - több éve szemináriumok formájában zajló - kutatási programról adtunk számot, mely az 1977-ben alapított Pécsi Galéria hagyatékainak leltárszerű feldolgozását, a munka jelenlegi állapotát mutatta be több ezer kiadvány, fotóanyag, kritikák és egyéb dokumentumok segítségével.

2018-tól a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként egy pécsi képzőművészeti adattár kialakításával foglalkozom a Pécsi Műhely csoport és a Pécsi Galéria dokumentum-hagyatékára alapozva.

2021-től az ekkor indult pécsi intermédia-művész szak egyik felelőseként is dolgozom, e mellett óraadóként a MATE kaposvári kampuszán tanítok négy-öt éve. Rendszeresen publikálok szakmai folyóiratokban, tanulmánykötetekben.

‍