„A hetvenes évek képzőművészete a kreatív fotó. Nem a képzőművészet egyik ága, hanem »A« képzőművészet. A fotó a front. Itt folyik, már egy ideje, a szemléletváltás döntő ütközete; mert a technika demokratikus és internacionális.” – írja 1977-ben Hajas Tibor Vető János fotói kapcsán. (Hajas 1977) A hetvenes évek avantgárd alkotóinak fotó iránti érdeklődése számos tényező következménye, válasz egy új művészeti paradigma megjelenésére, elsősorban a hatvanas évek második felében jelentkező konceptuális művészeti magatartásra, és annak sajátos, magyarországi körülményeire. Mégis, a fotó képzőművészeti eszközként való használatának létjogosultsága újra és újra bizonyításra szorul(t), akár a történeti avantgárd fotóhasználatát, akár a kortárs képzőművészeti fotóhasználat interpretációjának dinamikáit vizsgáljuk. Az előadás az 1976-os Expozíció – fotó/művészet című kiállítás elemzésén keresztül arra kíván rávilágítani, melyek azok a tényezők, amelyek a hetvenes évektől a fotó képzőművészeti médiumként való pozicionálásában szerepet játszottak, és milyen szerepe volt ebben a hetvenes évek fotóhasználata körüli diskurzusoknak. A Beke László és Maurer Dóra rendezésében Hatvanban, a Hatvany Lajos Múzeumban megrendezett Expozíció – fotó/művészet című tárlat amellett, hogy szintetizáló jelleggel adott képet az akkori kortárs és történeti fotóhasználati tendenciákról, számos új munka létrejötte, illetve egyes kiállítók esetében a későbbi fotóhasználati praxis alakulása szempontjából is meghatározó szerepet játszott. A korszak hazai konceptuális művészeti gyakorlatainak “betetőzéseként” (Peternák 1997) hivatkozott kiállítás nem csupán a fotográfia és képzőművészet státusza közötti viszony definiálásának volt fontos állomása, de a jelenség hazai alakulásának későbbi sajátosságaira is hatással volt.

Hivatkozások:

Hajas Tibor: Töredékek az „új fotó”-ról – Vető János munkáinak ürügyén. Mozgó Világ, 1977/1, 68-75.

Peternák Miklós: A konceptuális művészet hatása Magyarországon, C3, 1997, http://www.c3.hu/collection/koncept/help.html

Barkóczi Flóra művészettörténész, az Artpool Művészetkutató Központ – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet – Szépművészeti Múzeum kutatója, valamint az ELTE BTK Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának hallgatója. Kutatási területei az 1960-70-es évek konceptuális fotóhasználata, az 1990-es évek magyarországi médiaművészete, az internet-alapú képzőművészeti gyakorlatok, a digitális kultúra hazai kialakulása, valamint az archívumi gyakorlatok átalakulása napjaink poszt-digitális környezetében. Doktori kutatása keretében a magyarországi digitális kultúra kialakulását és a kilencvenes évekbeli internet-alapú képzőművészeti gyakorlatokat vizsgálja, a rendszerváltás és a kelet-közép-európai régió kulturális sajátosságai kontextusában. Számos hazai és nemzetközi kiadványban jelent meg publikációja.