ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ Könyvajánló/ Útjaim

Útjaim

Ragályi Marci

Fotó: Ragályi Marci

Bak vagyok. Oroszlán aszcendenssel. Príma párosítás. Föld és tűz jegyek. De mondhatnám úgy is, tűz és víz. Az egyik jobbra a másik balra húz. Én meg középen. És ez remekül jellemzi az egész életemet. Munkámat tekintve operatőr vagyok. Emberekkel dolgozom, összezárva hosszú-hosszú heteken át. Ez remek kaland és kihívás, szociológiai tanulmány, önismeret, jobb mint egy rossz házasság. Sok mindennek próbál az ember eleget tenni egy forgatáson, szakmailag – emberileg egyaránt. Kisebb nagyobb sikerrel. Munkám a képalkotás. Ami egy filmforgatáson összetett munka. Több ember varázspálcája együttesen tesz egy képet késszé, jóvá vagy kevésbé jóvá, össztánc ez. De olykor feltöri a lábat a tánccipő. Szeretem a munkám. Ahogy szeretem a magányt is. Mert a magányban is vannak remek társaim. Az első számú legjobb barátom a hobbim. Ami nagyon közel áll a szakmámhoz, de mégis teljesen más. Egyik lényeges különbség, hogy számomra akkor válik igazán kreatív folyamattá, amikor egyedül barangolok. Ennek eredményét láthatják most. Munkám a mozgókép, hobbim az állókép. A filmezés egy folyamat, a fényképezés pedig a pillanat kiragadása a folyamatból. Sokat kalandoznak a gondolataim, sokat álmodozom, képzelődőm a mindennapjaimban is, erős a fantáziám, olykor talán túl erős is. De nagyon szeretem ezt a folyamatot. Amikor az ember megpróbál egy álmot, gondolatot, érzést kompozícióvá formálni. Ezáltal kifejezve valamit önmagából. Olykor a gombhoz varrom a kabátot. Ilyenkor általában egy erős érzés tör rám, egészen erős. Érzem ahogy testemen millió apró kis tüskeként szurkálódik. Szurkálnak, hogy menjek. Nem tudom hova, és miért, de elindulok. Az érzés visz magával, még nem tudom mit fogok fotózni. Ilyenkor keresem a kabátot. A gombhoz. Felemelő, amikor lencsevégre tudok kapni egy lelkiállapotot. Kialakul belőle egy kompozíció, lassan alakot ölt, képpé válik. Mr. Hasselblad Xpan és Mrs. Hasselblad 6×6 valamint Mr. Nikon Fm2 analóg fényképezőgépek hűséges társaim. Jól megértjük egymást, sok mindent láttunk már együtt. Földön, levegőben, vízen, esőben, hóban, melegben, fagyban. És meg kell említeni még egy pajtit a buliban. Kérte, hogy neve maradjon inkognitóban, de annyit elárulhatok két kereke van, erőtől duzzadnak izmai, néha egy lábra áll, és a világból is kirepít, ha épp úgy akarom. Egyet nem szeret a hideget és telet. Akkor leginkább téli álmot alszik, és alig várja, hogy újra útra kelhessen, és csak gyűrje, gyűrje az aszfaltot maga alatt. Meg kell hagyni, összehangolt quartet. Kiegészítjük egymást, fél gondolatokból tudjuk mit akar a másik. Arról már beszéltem, mikor a gombhoz keressük a kabátot. De arról még nem beszéltem, amikor kétkerekű barátom vezényel. Olyankor alig lehet gyeplőben tartani, szárnyal, repül, amerre csak kedve tartja. Csodás helyekre repít el, ilyenkor alig győzöm megállásra bírni. Mert van az úgy, hogy suhanás közben valami felcsillan a perifériában. Egy részlet, amihez egyből társul bennem egy érzés. Nem tudom pontosan mindig mi az, de elképzelek, összerakok egy történetet, kompozíciót köré két másodperc alatt. Ami aztán nem hagy nyugodni. Ilyenkor megállunk, meggondoljuk érdemes-e visszafordulni és alaposabban szemügyre venni a képnek vélt kompozíciót. Ugye nem egyedül döntök, olykor erős elnyomásban vagyok. Visszamegyünk. Egészen be a búzák közé. Ki sem látszunk, éppen csak a fejünk búbja. Hasítunk, szeljük a természetet. Odaérünk. Igen. Jól éreztem. Ott a kép. Pont jó helyen a napocska, a felhőcske, és még arra is van esély, hogy az a fránya madár felszáll mire eldől a vita, kié is legyen a sokat ígérő kompozíció. Egy darabig ilyenkor hallgatom szótlanul a vitát, majd kénytelen vagyok közbe lépni, nem szeretném elszalasztani a soha vissza nem térő alkalmat. Katt. Szigorúan egyszer. Nem kétszer, nem háromszor. Ha időközben elszállt a madár és vele a pillanat, szedjük a sátorfánkat és tovább állunk. S mivel én vagyok kisebbségen, az utolsó verzió az enyém. Amikor konkrét elképzelésem van, miből is szeretnék képet faragni. Ilyenkor arra megyünk, amerre az előzetesen akkurátusan elkészített útiterv kalauzol. Ez tűnik talán a legegyszerűbb verziónak. Tűnik. Példának okáért: történt egyszer…csodálatos idővel áldott meg minket a természet az elmúlt nyár egyik szerencsésen alakult hosszú hétvégéjén. A téma is megvolt, a helyszín is megvolt, az idő is megvolt. Gyerünk pajtik! Megyünk! Isten háta mögötti helyek, a Tisza környékén. Kaszabaszó meleg, az apró kis búgó bogarak, mint a zsúfolt autópályán az autók száguldoznak a levegőben. Tíz perce tartom a gépet szemem előtt, ilyenkor kicsit mindig kidugom a nyelvem, így koncentrálok. Az izzadtság a homlokomról egyenesen a nyelvemre csepeg, újra hasznosítom a testemből távozó sót azonnal. Cseszik felszállni a gólya. Próbálok az egyik lábammal dübörögni a porzó talajon, de semmi. Egy pillanatra kinyitom a bal szemem, kinézek a kamera mellett, s meglátom, hogy egy másik gólya épp felszállásra készül. Pont itt volt az ideje. Célkeresztbe veszem, harmadolom és lövök. Lőnék. A film félúton megáll. Beragad. Nem csévél tovább. Duracell ide, Duracell oda, lemerült. Speciális elem. Próbáljatok meg a Tisza környékén speciális elemet venni nemzeti ünnep előtti délutánon. Tényleg hosszú hétvége volt, egy darab fénykép nélkül. Na de a főszereplőről, Mr. Hasselblad-ról hagy ejtsek két szót. Félpanoráma fényképezőgépről beszélünk, mondjuk úgy: szélesvásznú képeket készít. Csodálatos formátumnak tartom, és hálásnak. Ha kihasználják az adottságait. Tudatos komponálásra késztet, és válogat a témák között. Mondhatni meglehetősen finnyás. Kicsit mizantróp, gátlásos is talán, nem kifejezetten kedveli az emberi arcot. Ezért a kevés portré. Ellenben imádja a természetet, az építészetet, a geometriai formákat, követeli, hogy ki legyen használva teljes terjedelmében.
A többi pedig gyerekjáték. Jókor jó helyen, jó időben, jó szögben, a megfelelő lencsével, szűrővel, záridővel, expozícióval, bepréselődve zegzugos helyekre, a témához leginkább passzoló mélységélességgel, végtelen türelemmel, méltósággal és alázattal. Katt.

                                          Ragályi Marci

 

Az analóg technikát alkalmazó alkotó Hasselblad Xpan fényképezőgépével, a 35mm-es filmet festővászonként használva örökíti meg a statikusnak tetsző hétköznapi valóságot. Ezt a fekete dobozba zárt és organikus szimmetriába szerkesztett monokróm panoráma sorozatot tekintheti meg az olvasó.

Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci
Fotó: Ragályi Marci

 

Kiadó: magánkiadás
Oldalszám: 112 oldal
Kötés: keménytáblás
ISBN: 9786150071169
Nyelv: magyar
Ár: 7.900,- Ft.

A honlapon szereplő könyvárak tájékoztató jellegűek, az aktuális árakról és készletről az alábbi elérhetőségeken érdeklődhet:

Mai Manó Könyvesbolt
1065 Budapest, Nagymező utca 20.
Telefon: 0630 505 0622
E-mail: bookshop@maimano.hu