ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ A titkos szenvedély – Vivian Maier fotói

A titkos szenvedély – Vivian Maier fotói

Megtekinthető:
2017. október 5. – 2018. január 7.
minden hétköznap 14–19 óra között,
hétvégén 11–19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Kurátor: Csizek Gabriella

Self-portrait, Chicago area 1/15, n.d. Chromogenic print; printed 2013 20 x 16 in. Photographer’s collection stamp signed by John Maloof with date, print date, and edition number in ink on print verso.

 

2007-ben, miközben a Chicago észak-nyugati oldalán fekvő Portage Park történetének felderítésén dolgoztam, véletlenül rábukkantam Vivian Maier titkos fotós kincseire. A felfedezés által beinduló események láncolata fenekestül felforgatta nem csak az utcai fényképezés világát, hanem az én életemet is. Személyes szenvedélyem nagy nyilvánosságot kapott és az elmúlt négy évet azzal töltöttem, hogy megőrizzem és archiváljam Maier hatalmas életművét, amelyet több mint ötven évig titokban tartott.

Vivian Maiert különösen érdekelte az őt körülvevő világ. 1950 körül kezdett el fényképezni, és egészen a kilencvenes évek végéig fotózott, több mint százezer negatívot hagyva maga után. Lencséjének fókuszában ugyanúgy felbukkant a Chicago régi lengyel negyedében gyülekező idős emberek csoportja, a kissé ízléstelen stílusú özvegy, mint az urbánus afrikai-amerikai közösség életének egy-egy pillanata. Éleslátása házivideók és hangfelvételek készítésére is kiterjedt. Amerika egy-egy darabja, az új fejlesztések kedvéért lerombolt történelmi helyszínek maradványai, az elnyomottak és nincstelenek láthatatlan élete, valamint Chicago legkedveltebb nevezetességei térnek vissza újra és újra képein.

Ugyanakkor, Maier engesztelhetetlen visszavonultsága és saját fotós képességével kapcsolatos önbizalom hiánya majdnem a feledés homályába vezette gyűjteményét. A véletlenek furcsa játéka nélkül Maier ikonikus képei talált tárgyakkal, művészeti albumokkal, újságkivágásokkal, házivideókkal, és egyéb csecsebecsékkel teli tároló szekrényekbe kerültek volna.

Nagyon megkedveltem egy Maier idézetet, amelyet az egyik hangfelvételén hallottam, ahogy éppen az élet és halál értelméről filozofál: „Helyet kell adnunk a többi embernek is. Olyan, mintha egy óriáskerékre szállnánk fel; végigüljük a menetet, és aztán át kell adnunk valaki másnak is a lehetőséget. És így tovább. Mindig jön valaki, aki átveszi a helyünket. Nincs semmi új a nap alatt.”

John Maloof,
Chicago, 2011.