ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ Mai Manó, a fotográfus

Mai Manó, a fotográfus


Az épület első gazdája, Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész
(1855-1917)

Fényképészmester, szakíró, a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész. A kor szakmai közéletének vitathatatlan tekintélye. Alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak (1906).

Apja dr. Mai Henrik (1809-?) bölcseleti és orvosdoktor főreáliskolai tanár volt Budán, majd saját intézetet nyitott. 1879-ben nyugalomba vonult, könyvtárából másik fia, Mai Ignác antikváriumot nyitott Budapesten. Ebből lett később a Mai Henrik és Fiai Orvosi Könyvkiadó, mely az 1920-as években főleg magyar szerzők pszichiátriai könyveit adta ki. Apja keresete nem volt nagy, anyja meghalt, ezért Mai Manó kimaradt a gimnáziumból, s már 14 évesen inas volt Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. Később Borsos és Kollernál tanult, majd két évig Grazban Leopold Bude műtermében dolgozott, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve ismét Koller műtermébe került laboránsnak. 1878-ban lett önálló fényképész Budapesten, társult Békei özvegyével és Mai és Társa néven nyitott műtermet. (A Vilmos császár út és Andrássy út sarkán, egy üres telken dolgoztak 1882-ig, amikor ide épült az ún. Saxlehner patika.)

1885-ben három-négy segéddel dolgozott. Egyik asszisztense Kozmann Gusztáv, később maga is műtermes fényképész. Korai riportjellegű felvételei is maradtak, az 1889-es véderő javaslat elleni tüntetésről, Kossuth Lajos temetéséről (1894), Kossuth Ferencről (1894). 1903-ban Bartók Bélát is fényképezte. 1885-ben alapító tagja volt a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. (Ez a szövetség jelentette meg A Fény című folyóiratot, melynek szerkesztősége Mai műtermében, a Nagymező utca 20-ban működött.) A fényképészek asztaltársaságának is elnökévé választották (1896). Beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot, hogy tökéletesítse tudását. Gyakorlati tapasztalatai mellett elméleti képzettsége is jelentős volt. 1894-ben többemeletes műtermet épített a Nagymező utca 20-ban, a Fővárosi Orfeummal átellenben, amit halála után az Aradról felköltözött Weisz Hugó vett meg. E műtermével páthuzamosan működtetett még egyet a Váci körút 14. Sz. alatt, az Andrássy úttal szemben (1895) Mai és Társa néven. Itt Szigeti volt a társa. (Csak érdekesség, hogy ez lett később Angelo első budapesti műterme).

A Wiener Photographische Gesellschaft szakirodalmi működéséért tüntette ki. Tizenkét kiállításon szerepelt: Székesfehérvárott 1879-ben, Triesztben 1882-ben kapott ezüstérmet; a budapesti Országos Kiállításon 1885-ben gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. A Milleniumi Kiállításon királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert.Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. Cikkei jelentek meg a Magyar Fényképészek Lapjában és A Fényben.

Képeinek Hátoldalára, kollégáihoz hasonlóan hirdetéseket tervezett, melyekről 1894 után soha nem hiányzott a saját építésű műteremháza, az „Az Andrássy út legközelében”.

Fia Mai Artúr kiváló mérnök lett. 1918. április 12-én ő örökölte apja részét a Nagymező utcai házból, majd 1927. június 21-én anyja halála után az ő része is tulajdonába került.