ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ Aktuális kiállításaink/ Sylvia Plachy – Mikor Lesz Holnap

Sylvia Plachy – Mikor Lesz Holnap

A kiállítás megnyitója: 2016. február 20. 18:00
Megtekinthető: 2016. február 21. – március 17.
Helyszín: Erdélyi Művészeti Központ, Sepsiszentgyörgy

Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen klasszisa. A világhírű, magyar származású, budapesti születésű fotográfus a forradalom után, 1956-ban egy lovaskocsiban rejtőzködve, szüleivel jutott át az osztrák határon, majd két évvel később New York környékén telepedtek le. Azóta is ott él családjával.

Sötétedés, 1978
Sötétedés, 1978
Adrien Brody Richie Rude szerepében, 1998
Adrien Brody Richie Rude szerepében, 1998
Anyám apám sírjánál, 1980
Anyám apám sírjánál, 1980
Bobette, Rwanda, 2005
Bobette, Rwanda, 2005
Hajléktalan Chelsea-ben, NYC, 1985
Hajléktalan Chelsea-ben, NYC, 1985
Függőhíd, Ukrajna, 2010
Függőhíd, Ukrajna, 2010
Kora reggel, Goerlitz, Németország, 2013
Kora reggel, Goerlitz, Németország, 2013

Első felvételeit még az osztrák Alpokban készítette tizenöt éves korában, egy iskolai kirándulás alkalmával. Az édesapjától ajándékba kapott Agfa Box kamerával egy fekete kecskét fényképezett a hófödte, fehér tájban.

>>tovább

IMG_3013.JPG
IMG_3013.JPG
IMG_3022.JPG
IMG_3022.JPG
IMG_3025.JPG
IMG_3025.JPG
IMG_2922
IMG_2922
IMG_2957
IMG_2957
IMG_3008
IMG_3008

Csizek Gabriella kurátor a kiállításról

Sylvia Plachy humanizmusa és igazság iránti elkötelezettsége nem a világ harmonikus bemutatásában, szépségének keresésében jelenik meg, hanem abban, ahogyan a dolgok mögötti történetbe megannyi finomsággal szinte észrevétlenül vezeti el képeinek nézőit. Egyedülállóan ragadja meg az emberi lét esendőségét és finom kiemelései az arcokból vagy valóság történéseinek folyamatából mindig az egyszeri törékenységét mutatják meg. Érzi, ami történik, és ez válik általa képpé, a fényérzékeny papírra leképezett világgá.

Portréit gyakran elrejti, már szinte csendéletekként jeleníti meg. A műveken a szereplők sosem szépek vagy éppen nem szépek, hanem emberek, akik éppen azok, akivé lettek, és akik lehetnének. Sylvia lélek-tükröt tart kezében fényképezőgépként.

Minden fotója úgy fikció, hogy közben mélyen valóságos. Sosem zár le egy történetet, hanem megjeleníti azt, így adva életet a képnek.

Különleges portréi közé tartoznak az állatokról készített fotói, amelyek valójában személyiségeket jelenítenek meg és az emberi élet helyzeteit, sorsfordulóit élhetjük át általuk. Megközelítése nélkülözi a távolságot – nem dokumentálja a történéseket – találkozásokat örökít meg nemcsak emberekkel, állatokkal, hanem tájakkal, terekkel és olykor tárgyakkal. Fotói szinte sugározzák az érzések esszenciáját.

Képei úgy dokumentálnak, mintha álmok lennének és sokkal inkább érzések lenyomatai, mint tények megmutatásai. Szavak nélkül így mondanak el történeteket.

A kiállítás címe még gyermekkorából való mondat, amely esténként hangzott el alvás előtt. Tervei szerint következő kötetének a címe is ez lesz.