ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ Aktuális kiállításaink/ Mona Lisa Vakuval – Hórusz Archívum

Mona Lisa Vakuval – Hórusz Archívum

Megtekinthető:
2017. március 4. - 2017. május 14.
minden nap 11 és 19 óra között
Kurátor:
Csizek Gabriella, a Mai Manó Ház kurátora
Kardos Sándor, Hórusz Archívum

“egyetlen dolgot kell tartalmazni a fényképnek: a pillanat emberi mivoltát.” – Robert Frank

Kardos Sándor filmoperatőr amatőr és privátfotó-gyűjteménye az elmúlt négy évtized alatt mintegy másfél millió darab képtárgy otthona lett: fényképek, negatívok, üveglemezek, s megannyi technikai sajátosságú kép különös együttese. Az archívum neve az egyik legfontosabb egyiptomi isten szemét jelölő hieroglifából származik, ami az egyet, a teljességet jelenti, a Hórusz szem írásjelének részei pedig a végtelen másik irányába, az egyre kisebb felé visznek szintén határtalanul. Maga az archívum is végtelenül bővíthető, mint egy olyan összerakós világ-játék, amelynek minden egyes darabja maga is egy világ.

A “véletlenszerűen zseniális képek gyűjteménye”, ez, ahol “az Isten ujja beleért ” (idézet Kardos Sándor) a fényképkészítés és fényképhasználat folyamatába.

Ezek a művészi szándék nélkül született amatőr, családi és privátfotók a vizuális szabadság képei. A megörökített konstellációk átírják a kompozíciós szabályokat, a megszokott látványokat, akár valóságbeli akár technikai véletlen révén.

A képek abszurdja, hogy nem az látható rajtuk, amit a képkészítő akkor és ott látott, hanem az, amit nem. Vagy éppen nem az, amit szeretett volna megörökíteni, de technikai tudás híján egészen mássá vált, túlnőtt a szándékon és művé lett, az odatévedt múzsáknak köszönhetően, akik nemcsak a fényképezés folyamatába léphettek be, hanem az előhívás, nagyítás és a kész fotó ‘életének’ történései közé is.

Bár máshol, mások is gyűjtenek amatőr- privát- családi fotót, de ebben az esetben nem tematikus, nem szerzői és nem funkció szerinti gyűjtésről van szó, hanem egy, a képalkotás lényegét érintő mozzanatot középpontba helyező gyűjteményről. Ezért egyedülálló. Maga a gyűjtemény bővülése is egy nyitott rendszerű építkezés volt, amelynek középpontjában Kardos Sándor személye áll, az, ahogyan Ő – a látás és az érzékelés léthez kötődő  – kérdéskörével és a fényképezéssel, mint a képteremtés speciális fajtájával foglakozik.

A fotográfia vágyteljesítő funkciója egyidejű  magával a fényképezéssel, sőt születése bizonyos szempontból ennek is köszönhető. A valósághű megörökítés igénye is hívta életre ezt a kémiai művészetet, amely mind a mai napig egyedülálló viszonyban áll a valósággal. Ez a kapcsolati minőség az alapja annak, hogy ‘mágikus realizmusként’ is tekinthetünk erre a képalkotó eljárásra.

A kiállításban az úgynevezett ‘hóruszos’ képeken kívül, azokat helyeztük középpontba, amelyek a vágyteljesítő képi beavatkozások Photoshop előtti megvalósulásai. Ezek a képmódosítások még láthatóak: az egyszerű kivágás, a levágás, a teljes alakú átsatírozás, a vörös-vérlúgsó oldatos kiretusálás, a negatívról való kikaparás mind részeivé válnak a képnek, nem oldódnak fel a gesztusok az eltűnésben. Ezek a képmódosító cselekedetek mágikus tartalommal bírnak: a megörökített személy szimbolikus megsemmisítése a céljuk és ha már a fénykép valóságában változás eszközölhető ez visszahathat az élet valóságára is, egyfajta ‘átviteli mágiaként’.

Az ismeretlen szerzők mellett bemutatunk egy válogatást Kardos Gyula (Kardos Sándor édesapja) ötvenes-hatvanas években készített ‘családegyesítő’ képeiből. Ugyanazon család tagjai, akik a tér és  az idő koordináták okán nem lehettek együtt, e képekben találkoztak és más képek által megteremtett közös családi fotó egy-egy alakjává lettek. A kép által megváltoztathatónak képzelt valóság illúziójaként.

Csizek Gabriella, kurátor

 

© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum
© Hórusz Archívum

A Hórusz Archívum névválasztása szimbolikus. Az egyiptomi hieroglif írásban a Hórusz szem egész képe jelenti az 1-es számot, míg a szem ábrájának részletei a végtelen kicsi felé tartó törtszámokat. A legkisebb részek egy-egy amatőr fényképei, míg a képek összessége az egyet, az egészet, valami Istenit, a képeknek egy különös értelmezését jelenti. Arról van szó, hogy a gyűjtést a fényképezés, az önálló műalkotás szintjén álló dolognak tekintem. Az úgynevezett nagy fotográfusok az életben látnak meg olyan vonatkozásokat, amiket a benne résztvevők nem érzékelnek, és azt rögzítik, tehát lényegében az életből választanak. Az amatőrök kezén milliószámra készülnek fotográfiák, ahol hasonló jelenség állhat elő, remekmű születhet anélkül is, hogy ezt akár a fotós, akár a képen szereplő emberek észrevennék. A kiválasztás szempontjából pedig közömbös, hogy a mögöttes tartalom az exponálás előtt vagy után, esetleg évtizedekkel később jön létre.

(Megjelent: Kardos Sándor: Hórusz Archívum c. könyvében)