ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ Aktuális kiállításaink/ Manó 100 – Mai Manó halálának 100. évfordulója

Manó 100 – Mai Manó halálának 100. évfordulója

A kiállítás ingyenesen megtekinthető:
2017. július 13. - szeptember 03.
hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén 11 és 19 óra között
ünnepnapokon zárva

Kurátor:
Kincses Károly, fotómuzeológus


Mai Manó, császári és királyi udvari fényképész  (1855–1917)

Mai Manó és felesége sírköve Budapesten, a Kozma utcai temetőben. Csortos Szabó Sándor felvétele

Mai Manó fényképészmester, szakíró, a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től császári és királyi udvari fényképész, de NEM fotóművész. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének, alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak, amely 1906-ban indult s máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak. A maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély volt, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek. És nem utolsó sorban felépíttette és ránk hagyta gyönyörű, párját ritkító műteremházát.

Nagyapja May József, nagyanyja Reisz Rozália. Apja dr. Mai Henrik (Buda, 1809–1906) bölcseleti és orvosdoktor, anyja Éliás Klára (1832 körül–1867). Utóbbi halála után Mai Manó kimaradt a gimnázium IV. osztályából, s már tizennégy évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. 1873 körültől 1878-ig Kalmár és Mai néven közös műtermük volt a Belvárosban. Az első közös műterem megnyitásakor éppen csak betöltötte tizennyolcadik életévét, s ez akkoriban, de ma sem tartozott a mindennapi dolgok közé. Később Borsos és Kollernál volt segéd. A cég egyik beltagja Borsos József, a biedermeier festőből lett fényképész, a másik pedig professzor Koller Károly, ugyancsak neves mester, akiktől volt mit tanulni. Európai vándorútra indult, két évig Grazban Leopold Bude műtermében dolgozott, miközben magánúton leérettségizett. Hazajőve ismét Koller műtermébe került laboránsnak.

Csekély nyolc évi tanulás és gyakorlás után 1878-ban lett Mai Manó önálló fényképésszé.  A Vilmos császár út-Andrássy út sarkán, egy üres telken álló kis műteremházban dolgoztak 1882-ig, amikor is menniük kellett, mert ide épült az ún. Saxlehner-patikaház. Felbukkant a neve a Nagykorona utcai, a Lipótvárosi templombazárban lévő műteremben is. Ez eredetileg Bülch Ágoston műterme volt, 1879-ben vette át Mai Manó, és feltehetőleg a Sugárút 4. alatti műteremmel együtt működtették társával. Ez utóbbi atelier Mai és Társa utóda Békei Hermin néven szerepel a későbbi leírásokban. 1885-ben már három-négy segéddel dolgozott.

Feltehetőleg a kisajátításkor nyert pénzzel vágott bele Mertens Edével a bécsi műterem üzemeltetésébe, Bécs, I. Opernring, Heinrichshof, szemben az operaházzal, bejárata a Karnhnerstrasse 42. alatt. Földszinti műtermek, személylifttel a műterembe. Ez volt dr. Székely József korábbi műterme 1890 körül, Mertens, Mai és Társa (Mertens, Mai & Cie) néven dolgoztak itt. Valószínűleg sokáig nem maradt fenn ez a társulat, bár a nagyon elegáns verzón sokféle szolgáltatást hirdettek. Például platina és guminyomatokat, még régi képek után is. A színezést külön lehetett megrendelni. Valamelyikük vitte a társulásba a császári és királyi fényképészi címen kívül a Perzsa sah udvari fényképésze kitüntető megszólítást is. Specialistaként tüntették fel magukat gyermekfényképezésben. Ezt vélhetőleg Mai Manó tette a közösbe. S vállalták, hogy a korábbi cégtulajdonos, dr. Székely negatívjait utánrendelések céljára megőrzik.

Elsősorban a felső középosztályról, arisztokráciáról készítették műtermi portréikat, de korai riportjellegű felvételei is maradtak. 1885-ben az évben alapító tagja a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének, mely az inasok és segédek érdekvédelmi szervezete volt, de a mesterekről sem megfeledkezve, egyik kezdeményezője lett a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. Ennek keretein belül kidolgozta fotóoktatási programját, amit a vezetőség elfogadott, de megvalósítására valami okból nem került sor.

1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották, ami a szakma igazi elismerése, megbecsülése volt.

A Geszti gyermekek (1911 körül)
A Geszti gyermekek (1911 körül)
Cigánylány jelmezben (1903 körül)
Cigánylány jelmezben (1903 körül)
Férfi kutyával (1892 körül)
Férfi kutyával (1892 körül)
Olvasó nő (1900 körül)
Olvasó nő (1900 körül)
Róna József leánya (1896 körül)
Róna József leánya (1896 körül)

1894-ben építtette műteremházát a Nagymező utca 20-ban, a Somossy Orfeummal átellenben. Korábbi műtermét sem adta fel, a Váci körút 14-ben, az Andrássy úttal szemben, Mai és Társa , majd Mai és Szigeti néven Szigeti Jakabbal  dolgozott együtt még néhány évig mindkét helyen. 1894-ben társultak Szigeti Jakabbal (1856–1929), akivel korábban mint segéd, évekig együtt dolgozott előkelő műtermekben. Később megszűnt a társas viszony, de megmaradt a Mai és Társa név.

Mai, hogy tökéletesítse tudását, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Kitüntetései késői verzóinak teljes felületét betöltötték. Szakirodalmi működéséért a Wiener Photographische Gesellschaft tüntette ki, ezüstérmet nyert Székesfehérváron 1879-ben, Triesztben 1882-ben. Az 1885-ben Budapesten rendezett Országos Kiállításon gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. A Millenniumi Kiállításon zsűritag volt, ugyanakkor királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel honorálták képeit. Egyszóval, amit fényképész a maga korában elérhetett, azt elérte. 1917-ben meghalt, műtermébe Mai utóda Weisz néven az Aradról Trianon után menekülni kényszerülő Weisz Hugó került, aki nem tudta már megismételni elődje teljesítményét.