ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ Aktuális kiállításaink/ A magyar fotográfia történetét bemutató kiállítás

A magyar fotográfia történetét bemutató kiállítás

A Lengyelországi Magyar Kulturális Évad 2016/17 keretein belül a Mai Manó Ház bemutatja a magyar fotográfia történetét. A kiállítás a Lengyelországi Magyar Kulturális Év 2016/2017 kiemelt eseménye.

A magyar fotográfia története

Tudjuk, hogy a magyar fotótörténet speciális helyzetben van az egyetemes/nemzetközi fotótörténetben, mert a magyar fotótörténet nélkül egyszerűen nem írható meg az egyetemes fotótörténet XX. századi fejezete. Nem egy-egy magyar alkotó volt ebben az időszakban kiugróan tehetséges, hanem egyszerűen a magyarok voltak, akik meghatározták a képi látásmód alakulását.

Éppen ezért a XXI. század elején egy magyar fotótörténeti kiállítás számunkra kötelesség és nagy kihívás, és elsősorban lehetőség is a fentiek reprezentálására.

Kihívás, mert magának a fotográfia történetének is lassan már két évszázadra (a bejelentéstől egészen pontosan 176 év telt el) tehető az áttekintendő története. Kihívás, mert a XXI. század fordulójára a technikai fejlődés és a társadalom változásai révén lett igazán azzá, amivé a kezdetek óta válnia kellett volna: azért hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel, a francia állam életjáradékért váltotta meg Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daquerre  találmányát.

Ugyanakkor nagy lehetőség is, mert mód van arra, hogy ezeknek a meghatározó magyar egyéniségeknek – André Kertész, Brassai, Robert Capa, Munkácsi  Márton, Moholy Nagy László, Kepes György és a sort folytathatnánk   – megrajzoljuk személyes történetét,  és megismerjük mindazon hatásokat,  amelyek  árnyaltabbá és teljesebbé teszik a  munkásságukat, tevékenységüket.

ml_logo_final_outline_v2-01

Kiállításunk középpontjában az a periódus áll, amikor képalkotási tehetségük révén megkerülhetetlenül írták be magukat a XX. század vizualitásának történetébe.

A magyar fotótörténeti kiállítás koncepciója,  bár a kronológiát is figyelembe veszi,  mégis ‘áthallásokkal-átlátásokkal’ dolgozik több szempontból is. Egyrészt a megkerülhetetlen neveket helyezi eddig kevéssé feldolgozott összefüggésekbe magyar elődeikkel, mestereikkel, kortársaikkal és pályatársaikkal, másrészt pedig – egyedülálló módon, ami nyilvánvalóan az eltelt idő függvényében most már lehetséges – a következő generációk alkotóival helyezi összefüggésbe, hogy teljes áttekintésre adjon lehetőséget. A  kiállítótér termeinek kettes-hármas egysége,  tagolhatósága pedig lehetőséget teremt majd arra hogy mindezt tematikus egységenként is bemutathassuk.

Szándékunkban áll a kiállítás szerves részeként elkészíteni a kiállított fotográfiák szerző szerinti bemutatását is, így többszörös rálátással távozhat a látogató és mindezt egy saját fotótörténeti programmal egészítenénk ki: lehetőséget teremtve arra, hogy a számítógépen egy program segítségével mindenki összerakja a saját magyar fotótörténeti kiállítását: azokat a képeket kiemelve, amelyek neki a legfontosabbak voltak, leginkább hatottak rá.

Ezekkel, a kiállítás befogadási folyamatát gazdagító  és alkotói-részvevői attitűdöt igénylő lehetőségekkel megkerülhetetlen  élménnyé kívánjuk tenni a tárlatot.

A következőkben a kiállítás tervezett névsora következik, rövid életrajzzal és néhány párhuzam megemlítésével. A névsor véglegesítése és a párhuzamok feltárása folyamatban van, csakúgy mint a konkrét képek kiválasztása. Ez az írásos anyag szolgál kiindulásul a munka elkezdéséhez.

A XX. század végének magyar fotográfusai majd a kialakítandó párhuzamok nyomán kerülnek be, az összefüggéseket feltárva: Korniss Péter, Kerekes Gábor, Szilágyi Lenke, Vető János, Lörinczy György, Erdély Miklós,  Dezső Tamás és más alkotók.

(Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora)

 

Partnerek: