“…és mégis itt vagyok.” – kiállítás az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából

Megtekinthető:
2016. október 7. - november 6.
Hétköznap: 14.00 - 19.00
Hétvégén: 11.00 - 19.00
A belépés díjtalan.
MEGHOSSZABBÍTVA!

Az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége nagy örömmel fogott össze a Mai Manó Ház­zal azért, hogy bemutasson egy, az Associ­ated Press hírügynökség fotóiból készült válogatást, így emlékezve az 1956-os forradalomra.
Az AP fotósai már több mint százötvenöt éve dokumentálják a történelem eseményeit a fényképezőgépeikkel és több mint harminc Pulitzer-díjat tudhatnak magukénak. Ez a kiállítás a forradalom következményeit tár­ja a közönség elé, akkor, amikor kétszázezer magyarnak kellett elmenekülnie a hazájából, hogy egy idegen országban kezdjen új életet. Közel harmincötezren telepedtek le közülük az Egyesült Államokban, ahol az amerikai-magyar közösség tovább virágzik és jelentősen hozzájárul az ország kulturális, oktatási és tudományos eredményeihez.

A kiállított fotók 1956 októberének eseményei után az Egyesült Államokba elsőként érkezett menekültek tapasztalatait mutatják be azután, hogy a Szovjetunió parancsot adott a csapatainak, hogy verjék le a Budapesten kitört forradalmat. Bár az Egyesült Államok elítélte az orosz beavatkozást és lépéseket tett egy ENSZ határozat beadására valamint segély nyújtására, de közvetlen beavatkozás­ra sem az USA, sem más ország nem szánta el magát. A szovjet megtorlás során a Vörös Hadsereg katonái több ezer magyar életét on­tották ki és több százezren menekültek nyu­gatra, hogy ott menedékre találjanak.
Amellett, hogy az Egyesült Államok sürgette a leghatározottabban a szovjet beavatkozást elítélő ENSZ nyilatkozatot, az USA különleges eljárásokat is bevezetett annak érdekében, hogy minél több, a kommunista megtorlás elől menekülő embert tudjon befogadni. A forradalom 1956. október 23-án tört ki és a rákövetkező hónapokban a becslések sze­rint száznyolcvannyolcezer magyar talált menedéket Ausztriában és tizennyolcezer Jugoszláviában. Közülük 1957. szeptember 1-ig hozzávetőleg harmincötezren telepedtek le menekültként az Egyesült Államokban.
Bár a menekültek az Egyesült Államok külön­böző részein találtak otthonra, legtöbbjük a New Jersey államban található és az ameri­kai hadsereg által fenntartott Camp Kilmer befogadó táborban esett át a bevándorlási el­járáson. Eisenhower elnöksége alatt létrehoz­tak egy civilekből álló szervezetet, a Magyar Menekültsegélyezési Bizottságot (Committee for Hungarian Refugee Relief), amely több mint húsz civil és kormányzati szerv tevékenységét koordinálta, amelyek a menekültek regisztrálásával és a képzettségüknek megfe­lelő munkalehetőség felkutatásával foglalkoz­tak. A menekültek elhelyezését javarészt jótékonysági és egyházi szervezetek végez­ték.
Bár úgy tűnt, hogy gördülékenyen halad, azért a bevándorlási eljárás nagyon összetett folyamat volt. Nagy számban kellett az Egyesült Államokba áttelepíteni olyan embereket, akik az erőszak és a zűrzavar közepette majdnem mindenüket elvesztették és szinte alig vagy egyáltalán nem beszéltek angolul. A kiállítás képanyaga ezt az utazást dokumentálja, és azt, ahogy a menekültek egy új élethez és a velejáró új szokásokhoz alkalmazkodnak, miközben az jár a fejükben, hogy vajon mi­lyen állapotok uralkodnak otthon. Az egyik képen szereplő hölgy, Balogh Borbála arcán mutatkozó érzelmek valószínűleg sok me­nekültre voltak jellemzőek; arca egyszerre sugall megdöbbenést és elszántságot, miköz­ben azt üzeni, „nehéz elhinni, de mégis itt vagyok.”

A kiállítás ajánlója az Amerikai Nagykövetség Facebook oldalán.