ENGLISH ENG ENGLISH
Kezdőlap/ Események/ KÉPES BESZÉD 2015

KÉPES BESZÉD 2015

Aki volt, aki van…
Ismeretlen ismerősök
Beszélgetések a magyar fotográfiát meghatározó személyekkel

A havonta mindig egy csütörtök esti beszélgetésen olyan magyar fotósokkal, fotó körüli emberekkel beszélget Kincses Károly egy órányit, akik életművükkel, tevékenységükkel meghatározták a huszadik század második felének fényképészetének egy szegmensét, a fotós közéletet, akik tegnap még reflektorfényben álltak, mára azonban valamelyest kikerültek a fénykörből. A szavak mellett a képeké lesz a főszerep. Ajánljuk azoknak, akik a magyar fényképezés utolsó 50 évéről szeretnének többet megtudni. Lehet hallgatni és szabad kérdezni is.

A programon való részvétel ingyenes.
További információ:
pal.pentelenyi@maimano.hu
+36 1 473–2667

7. beszélgetés
2015. december 10. 18:00
Tímár Péter, fotográfus

Ha hiszik, ha nem, Tímár Péter három év múlva hetven éves lesz.
Már építészeti egyetemistaként fényképezett, képei kiállításokon szerepeltek. Előbb fotókollázsokat, szekvenciákat, képelemek ismétléséből, variálásából születő új képminőségekkel, kézzel színezett, képzőművészettel érintkező fotókkal foglalkozott, majd áttért a dokumentatív, a társadalmi kérdések felé forduló fotográfiák készítésére. A börtönbeli tetováltakról készített sorozatával, a Gyásszal foglalkozó, nagyon emblematikus, a saját korában betiltott képei mellett sajátos, építészi látásmóddal felvett légifelvételeivel is feltűnést keltett. Harminc évig tanított fotográfiát a kisképzőben, viselt különböző tisztségeket a Magyar Fotóművészek Szövetségében, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában, és ami számomra a legfontosabb, több mint negyed évszázada főszerkesztője a Fotóművészet című lapnak. Megosztó személyiség, de ezt tudja magáról.
(Kincses Károly)

6. beszélgetés
2015. november 12. 18:00
Török László, fotóművész

Ha egy, a magyar fotó körüli embert éjjel álmából felébresztenek, és megkérdezik tőle, ki az, aki Család című képével elnyerte a World Press Photo egyik nagydíját, az Aranyszemet, nagy százalékban rávágja: Török László. Aztán kérdezhetik irodalmi ihletésű képeiről, a Bari Károllyal készült Cigányok sorozatról, szebbnél szebb aktokról,  és ha meglátnak egy égszínkék fotót a nyolcvanas évekből, akkor is képben vannak, ez ő.

A Pajta Galériával, az Első Alkotócsoport vezetésével, kiállítások, könyvek, filmek, nyári workshopok szervezésével fontos szereplője volt a magyar fotográfiai életnek. Most meg már ideje nagy részét nádfödeles salföldi háza ámbitusán tölti, hátát a Pajta Galéria üvegfalának vetve, naphosszat füstöl, beszélget, poharaz. Mikszáthtól igazából csak a mérlegen különböznének. Megtalálta a helyét és én ezért igencsak irigylem. Nem volt könnyű onnan kimozdítani innen, de most eljön, hogy meséljen, hogy kérdezhessék és megmutathassa lassan klasszikussá váló képeit.

5. beszélgetés
2015. október 8. 18:00
Rédei Ferenc, fotóriporter

Beszélgetőtársa Kincses Károly

RÉDEI FERENC (Budapest, 1944. február 28) fotóriporter. Rédei Ferit szinte mindenki ismeri, de alig lehet tudni róla bármit is. Rejtőzködő életmódot folytat, nem hangoskodik, nem nagyon vállal tisztségeket, csak teszi a dolgát. Fotóriporterek tucatjai tekintik őt máig mesterüknek, példát adott sok napi és havilapnak, milyen az, amikor egy fotószerkesztőség nem csak logisztikai központja a menj ide, hozz egy képet típusú elvárásoknak, hanem igazi műhely, tehetségeket felfedező, felnevelő, majd szárnyára bocsátó intézmény. 1958-60 között vasesztergályosnak tanult Csepelen. Felszabadulása után a MÁVAUT-nál helyezkedett el, mely a korabeli tömegközlekedés egyik fellegvára volt. Versenyszerűen sportolt, 1964-68 között a magyar úszóválogatott tagja volt. Egy ajándékba kapott Rolleiflex géppel kezdett fényképezni. sport és riportfotók tucatjai égtek bele agyunkba, rögzültek a retinánkon, s közben meg őszintén kétségbeesett, amikor azt kértem tőle, hogy a beszélgetéshez válogasson le közülük hatvan képet. Hát ilyen ember ő.

4. beszélgetés
2015. május 21. 18:00
Révész Tamás

Beszélgetőtársa Kincses Károly

Az egyik legsikeresebb, legtöbbet közölt fotóriporter volt Magyarországon.  Akkor még senki nem gondolta volna róla, hogy kicsi neki ez az ország, csak némi büszkeséggel vettük tudomásul, hogy Keleti Éva, Korniss Péter után egyszercsak őt is beválasztották 1988-ban a World Press Photo zsűrijébe. Történt, ami történt, külföldi ösztöndíjak, vendégtanári állások, ösztöndíjak, a lényeg, hogy Révész Tamás ma élete egyik felét New Yorkban, a másikat itthon tölti. Hogy ott sem sikertelen, ezt ottani kiállításaiból, fotóalbumaiból tudjuk, s hogy itthon is megtalálta a helyét, bizonyítja, hogy ő utaztatja, szervezi évről évre Magyarországra a World Press Photo kiállítását. Idén éppen 25.  alkalommal. Milyen volt neki itthon, milyen volt az USA-ban és milyen most a kettő között, egyebek mellett erről beszélgetünk.

3. beszélgetés
2015. április 16. 18:00
Markovics Ferenc

Beszélgetőtársa Kincses Károly

Látszólag könnyű dolga van annak, aki a nyilvánosság előtt akar beszélgetni Markovics Ferivel. Leülnek kényelmesen, a moderátor megnyomja az entert és Markovicsból megállíthatatlanul dőlnek a történetek, anekdoták, nevek és események. A beszélgetőtárs meg kényelmesen hátradől, majd a végén úgy tesz, mintha mindez az ő érdeme is lett volna.
De tényleg. Markovics mindenhol ott volt, mindenről tudott és tud, mi több, páratlanul éles memóriával mindezt még meg is jegyzi. A magyar fényképészet idős generációjának a határvidékén foglal helyet, néha még lohol a villamos után. Alig 79 éves. Meg Balázs Béla-díjas magyar fotóművész, fotóriporter, érdemes művész és kiváló művész. Akit érdekel, jöjjön és hallgassa.

2. beszélgetés
2015. március 12. 18:00
Chochol Károly

Beszélgetőtársa Kincses Károly

Károlyt nagyjából harminc éve ismerem, már akkor is túl volt az ötvenen. Kamaszkora óta benne van a magyar fotográfiában. Olyan egyesületeknek, szervezeteknek volt tagja, némelyiknek vezetője, melyek többségéről mi már csak olvastunk, hallottunk, de mégis, nagyjából ezeken a színtereken zajlott a huszadik század második felének fotográfiája. Ami nekünk, nektek, maguknak tananyag, az neki a személyes múltja, vele megesett történet, általa ismert személy. Ő a permanens jelenlét.
Fotókiállítások sokaságát rendezték műveiből. Ráadásul van egy misztikus gyűjteménye, amit egészében rajta kívül még senki nem látott, de mindenki beszél róla. Ebből válogatta ki azon fotókat, melyeket ezen a beszélgetésen meg is mutat.

1. beszélgetés
2015. február 19. 18:00
Sylvia Plachy

Beszélgetőtársa Csizek Gabriella

Sylvia Plachy a kortárs fotográfia megkerülhetetlen klasszisa, aki szüleivel az 56-os forradalom után hagyta el az országot majd végül Amerikában telepedtek le. Fotográfiai képzésben a Pratt Institute-ban vett részt. A hatvanas évek közepétől André Kertész tanítványa és barátja lett annak haláláig. Később mintegy harminc éven keresztül a Village Voice New York-i kulturális hetilap meghatározó fotográfus munkatársa. Mindemellett képei jelentek meg a Vogue-ban, a Camera Arts-ban, az Artforumban, a The New York Times Magazinban, a Grantaban, a Grand Streetben, a Newsweekben, a Metropolis Magazine-ben és a New Yorkerben is.
Fotográfiai munkásságát folyamatos sikerek és elismerések kísérik. Első kötete a legendás Unguided Tour 1990-ben elnyerte az év legjobb publikációjának járó, az ICP által adományozott Infinity-díjat. Ezt követte számos fotóalbum, amelyek közül az Önarckép hazatérő tehenekkel című  2004-ben Golden Light-díjat kapott. Képeit többek köszött a Guggenheim Múzeumban, a Museum of Modern Artban, a Metropolitan Museumban, a San Francisco Museum of Modern Artban és a párizsi Bibliotheque Nationalban is őrzik.

Életében és képeiben tudatosan őrzi mindazt, amit a közép-európai gyökerek jelentenek számára. Képei úgy dokumentálnak, mintha álmok lennének és sokkal inkább érzések lenyomatai, mint tények megmutatásai. Szavak nélkül így mondanak el történeteket.
Sorsa nagyszerű példája annak, hogy egy máshol újrakezdő család gyermeke hogyan tudja megvalósítani álmát, emberi értékeinek sziklaszilárd megtartása mellett, hogyan képes felépíteni karrierjét és mindeközben férjével felnevelni egy egyedülállóan tehetséges fiút.

A vetítés saját válogatása több évtized meghatározó képei közül.